1 Quand'io parlassi le lingue degli uomini, e degli Angeli, se non ho la carità, sono come un bronzo suonante, o un cembalo squillante. | 1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. |
2 E quando avessi la profezia, e intendessi tutti i misterj, e tutto lo scibile: e quando avessi tutta la fede, talmente, che trasportassi le montagne, se non ho la carità, sono un niente. | 2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. |
3 E quando distribuissi in nudrimento de' poveri tutte le mie facoltà, e quando sacrificassi il mio corpo ad esser bruciato, se non ho la carità nulla mi giova. | 3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. |
4 La carità è paziente, e benefica: la carità non è astiosa, non è insolente, non si gonfia, | 4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, |
5 Non è ambiziosa, non cerca il proprio interesse, non si muove ad ira, non pensa male, | 5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, |
6 Non gode dell'ingiustizia, ma fa suo godimento del godimento della verità: | 6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; |
7 A tutto s'accommoda, tutto crede, tutto spera, tutto sopporta. | 7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. |
8 La carità mai vien meno: ma le profezie passeranno, e cesseranno le lingue, e la scienza sarà abolita. | 8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. |
9 Imperocché imperfettamente conosciamo, e imperfettamente profetiamo. | 9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; |
10 Venuto poi che sia quello, che è perfetto, sarà rimosso quello, che è imperfetto. | 10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. |
11 Allorché io ero bambino, parlava da bambino, aveva gusti da bambino, pensava da bambino. Divenuto poi uomo, ho mandato via quelle cose, che erano da bambino. | 11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. |
12 Veggiamo adesso a traverso di uno specchio, per enimma: allora poi faccia a faccia. Ora conosco in parte: allora poi conoscerò in quel modo stesso, ond'io son pur conosciuto. | 12 Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. |
13 Ora poi resta la fede, la speranza, la carità, queste tre cose: la più grande però di queste è la carità. | 13 Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. |