Prima lettera ai Corinzi 13

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quand'io parlassi le lingue degli uomini e degli Angeli, se non ho la carità sono come un bronzo che suona o un cembalo che squilla.	1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 E quando avessi la profezia e conoscessi tutti i misteri ed ogni scienza, e quando avessi tutta la fede, fino a trasportare i monti, se non ho la carità, sono un niente.	2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.
3 E quando distribuissi tutto il mio per nutrire i poveri, e sacrificassi il mio corpo ad essere bruciato, se non ho la carità, nulla mi giova.	3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
4 La carità è paziente, la carità è benefica, la carità non è invidiosa, non è insolente, non si gonfia,	4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,
5 non è ambiziosa, non cerca il proprio interesse, non s'irrita, non pensa male,	5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,
6 non gode dell'ingiustizia, ma si rallegra della verità.	6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;
7 Tutto scusa, tutto crede, tutto spera, tutto sopporta.	7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
8 La carità non verrà mai meno. Le profezie passeranno, cesseranno le lingue, la scienza avrà fine;	8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.
9 perché imperfettamente conosciamo e imperfettamente pro­fetiamo,	9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk;
10 e quando sarà venuta la perfezione ciò che è imperfetto dovrà sparire.	10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni.
11 Quando ero bambino parlavo da bambino, avevo gusti da bambino, pensavo da bambino; ma fatto uomo ho smesso le cose che eran da bambino.	11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók.
12 Ora noi vediamo come in uno specchio, in modo enimmatico, ma allora vedremo faccia a faccia; ora conosco parzialmente, ma allora conoscerò come io sono conosciuto.	12 Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.
13 Rimangono per ora tutte e tre: fede, speranza e carità; ma la più grande di esse è la carità.	13 Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.