Isaia 57

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il giusto sparisce e nessuno ci ripensa nel suo cuore; gli uo­mini pii son rapiti, e non v'è chi ci rifletta: il giusto è raccolto davanti al male.	1 Az igaz elvész, és nincs senki, aki ezt szívére venné; a jámbor emberek elpusztulnak, miközben nincs, aki figyelne erre; mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.
2 Venga la pace, riposi nel suo letto chi ha segui­to il suo dritto cammino.	2 Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén, aki az egyenes úton jár.
3 Ma voi accostatevi qua, o figli dell'indovina, genia dell'adultero e della prostituta.	3 Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak, házasságtörő és parázna fajzat!
4 Sopra chi vi siete divertiti? Contro chi avete spalancata la bocca e messa fuori la lingua? Non siete voi i figli scellerati, la razza bastarda?	4 Kin mulattok? Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság fajzata?
5 Voi che vi rallegrate negli dèi sotto ogni albero frondoso, immolate i bambini nei torrenti, dentro le caverne delle rupi.	5 Akik vágytól égtek a tölgyfáknál, minden zöldellő fa alatt; akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben, a sziklahasadékok alatt.
6 Nelle parti del torrente è la tua parte, ecco la tua sorte; laggiù spandesti la libazione, offristi il sacrifizio: e io non mi moverò a sdegno per tali cose?	6 A patakvölgy sima köveiben van részed, ezek, ezek a te osztályrészed! Nekik öntöttél italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot is. Vajon ezekbe én belenyugodjam?
7 Sopra un monte alto e sublime ponesti il tuo letto, e vi salisti per immolar delle vittime.	7 Magasba emelkedő hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is felmentél áldozatot bemutatni.
8 E dietro la porta e dietro le soglie collocasti il tuo ricordo, e vicino a me hai peccato, hai ricevuto l'adultero, hai allargato il tuo letto, hai fatti con essi i patti, hai amato di dormire con essi apertamente.	8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el emlékjeledet. Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót, felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet, és szövetkeztél velük; szeretted fekvőhelyüket, meztelenségüket láttad.
9 Ti sei profumata con regio unguento, hai moltiplicati i tuoi belletti, hai mandati lontano i tuoi ambasciatori, ti sei abbassata sino all'inferno.	9 Olajjal mentél a királyhoz, és bőven használtad kenőcseidet. Messzire küldted követeidet, és leszálltál egészen az alvilágig.
10 Ti sei affannata nelle molte tue vie senza dire: « Riposerò ». Hai trovata la vita nelle tue mani, per questo non mi hai pregato.	10 Sok utadon elfáradtál, de nem mondtad: »Hiábavaló!« Erődet újra visszanyerted, ezért nem gyengültél el.
11 Per qual cosa stai inquieta e temi? Chè sei stata bugiarda, non ti sei ricordata di me, non hai pensato a me nel tuo cuore? Perchè io tacevo, facevo vista di non vedere, tu mi hai dimenticato.	11 Kitől rettegtél és féltél, hogy hűtlen lettél, nem emlékeztél meg rólam, és nem gondoltál rám szívedben? Talán mivel hallgatok már régóta, azért nem félsz engem?
12 Io farò conoscere la tua giustizia, e le tue opere non ti gioveranno.	12 Én adom tudtul igazságodat, és azt, hogy tetteid nem használnak neked.
13 Quando tu alzerai le grida, ti liberino quelli da te radunati. Ma li porterà via tutti il vento, un leggero soffio li porterà via. Chi invece ha fiducia in me erediterà la terra e possederà la mia santa montagna.	13 Amikor kiáltasz, mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid! De mindnyájukat elviszi a szél, elragadja a fuvallat. Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.
14 E dirò: « Fate la strada, preparate la via, sgombrate il sentiero, togliete gli ostacoli dal cammino del mio popolo.	14 Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, vegyétek el a buktatót népem útjából!«
15 Perchè così parla l'Altissimo, il Sublime che sta nell'eternità e si chiama il Santo, Egli abita nell'alto e nel Santo e collo spirito contrito ed umile per vivificare lo spirito degli umili, per render vita al cuore dei contriti.	15 Mert így szól a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: »Magasságban és szentségben lakom, de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok, hogy életet adjak az alázatosak lelkének, és éltessem a megtörtek szívét.
16 Io non litigherò in eterno, nè starò adirato per sempre; perchè lo spirito uscirà dalla mia faccia, e le anime le farò io.	16 Mert nem perlekedem örökké, és nem haragszom mindvégig; mert elalélna színem előtt a lélek, a lehelet, melyet én alkottam.
17 Per la sua scellerata avarizia mi sono adirato, e l'ho colpito, celandomi pieno di sdegno, ed egli andò vagando nelle vie del suo cuore.	17 Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg, megvertem őt, és elrejtőztem haragomban, ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.
18 Io ho visti i suoi andamenti e ci ho messo un rimedio, l'ho fatto ritornare, ho rese a lui le consolazioni, a lui e ai suoi piangenti.	18 Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
19 Ho creato il frutto delle labbra: pace: pace a chi è lontano e a chi è vicino — dice il Signore. — Io l'ho risanato.	19 Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –, és meggyógyítom őt.«
20 Ma gli empi sono come mare in tempesta che non può star fermo, i cui flutti rigettano schiuma e fango.	20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem tud megnyugodni, vize sarat és iszapot vet fel.
21 Non v'è pace per gli empi — dice il Signore Iddio ».	21 Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az én Istenem.