Ecclesiasticus 31

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Vigilia honestatis tabefaciet carnes, et cogitatus illius auferet somnum.	1 A gazdagság miatt való virrasztás sorvasztja a testet, és gondja elűzi az álmot.
2 Cogitatus præscientiæ avertit sensum, et infirmitas gravis sobriam facit animam.	2 A megélhetés gondjai lekötik a figyelmet, és mint a súlyos betegség, ébren tartják a lelket.
3 Laboravit dives in congregatione substantiæ, et in requie sua replebitur bonis suis.	3 Fárad a gazdag a vagyon gyűjtésében, de pihenéskor saját javaiból töltekezik.
4 Laboravit pauper in diminutione victus, et in fine inops fit.	4 Küszködik a szegény élelme fogytán, s a végén nyomorúságra jut.
5 Qui aurum diligit non justificabitur, et qui insequitur consumptionem replebitur ex ea.	5 Nem marad bűn nélkül, aki szereti az aranyat, s aki romlást keres, betelik vele.
6 Multi dati sunt in auri casus, et facta est in specie ipsius perditio illorum.	6 Sokan estek el már az arany miatt, és lelték vesztüket a csillogása miatt.
7 Lignum offensionis est aurum sacrificantium : væ illis qui sectantur illud ! et omnis imprudens deperiet in illo.	7 Botlás tuskója az arany azoknak, akik neki hódolnak, jaj azoknak, akik hajszolják! Minden balga tönkremegy miatta.
8 Beatus dives qui inventus est sine macula, et qui post aurum non abiit, nec speravit in pecunia et thesauris.	8 Boldog a gazdag, aki hiba nélkül van, ha nem tévedt meg az arany miatt, és nem bizakodott sem pénzben, sem kincsben!
9 Quis est hic ? et laudabimus eum : fecit enim mirabilia in vita sua.	9 Ki az, hogy magasztalhassuk, mert csodát tett életében!
10 Qui probatus est in illo, et perfectus est, erit illi gloria æterna : qui potuit transgredi, et non est transgressus ; facere mala, et non fecit.	10 Megállta ebben a próbát, és feddhetetlen maradt, legyen a dicsérete örök! Mert véthetett volna, de nem vétett, gonoszt tehetett volna, de nem tett!
11 Ideo stabilita sunt bona illius in Domino, et eleemosynas illius enarrabit omnis ecclesia sanctorum.	11 Biztonságban vannak ezért javai az Úrnál, s a szentek egész gyülekezete hirdeti alamizsnáit.
12 Supra mensam magnam sedisti ? non aperias super illam faucem tuam prior.	12 Ha előkelő asztalánál ülsz, ne nyisd meg nála a szádat elsőként!
13 Non dicas sic : Multa sunt, quæ super illam sunt.	13 Ne mondd: »Mennyi minden van rajta!«
14 Memento quoniam malus est oculus nequam.	14 Gondold meg, milyen silány a telhetetlen szem!
15 Nequius oculo quid creatum est ? ideo ab omni facie sua lacrimabitur, cum viderit.	15 Van-e silányabb teremtés a szemnél? Ezért borul könnybe mindenféle okból! Ahová ő néz,
16 Ne extendas manum tuam prior, et invidia contaminatus erubescas.	16 ne nyúlj oda elsőnek, hogy mohóságtól beszennyezve meg ne szégyenülj.
17 Ne comprimaris in convivio.	17 Ne tolakodj étkezés közben!
18 Intellige quæ sunt proximi tui ex teipso.	18 Magadról tudd meg, mi jár társadnak!
19 Utere quasi homo frugi his quæ tibi apponuntur : ne, cum manducas multum, odio habearis.	19 Mint józan ember, abból egyél, amit eléd raknak, hogy meg ne utáljanak mohóságod miatt.
20 Cessa prior causa disciplinæ : et noli nimius esse, ne forte offendas.	20 Hagyd abba előbb az illem kedvéért, és ne légy telhetetlen, hogy botrányt ne okozz!
21 Et si in medio multorum sedisti, prior illis ne extendas manum tuam, nec prior poscas bibere.	21 Ha pedig többekkel ülsz együtt, ne nyújtsd ki kezedet előbb, mint mások, és ne akarj inni elsőként!
22 Quam sufficiens est homini erudito vinum exiguum ! et in dormiendo non laborabis ab illo, et non senties dolorem.	22 Ugye, az értelmes embernek kevés is elég a borból? Így majd nem szenvedsz tőle alvás közben, és nem érzel fájdalmat.
23 Vigilia, cholera et tortura viro infrunito,	23 Álmatlanság, epeömlés, csikarás kínozza az oktalan embert.
24 somnus sanitatis in homine parco : dormiet usque mane, et anima illius cum ipso delectabitur.	24 A mértékletes ember alvása egészséges, reggelig alszik, és pompásan érzi magát.
25 Et si coactus fueris in edendo multum, surge e medio, evome, et refrigerabit te, et non adduces corpori tuo infirmitatem.	25 Ha pedig sok evésre erőltettek, kelj föl, hányd ki, és megkönnyebbülsz, s nem szerzel bajt testednek.
26 Audi me, fili, et ne spernas me, et in novissimo invenies verba mea.	26 Hallgass rám, fiam, és meg ne vess engem, majd végül megérted szavaimat:
27 In omnibus operibus tuis esto velox, et omnis infirmitas non occurret tibi.	27 Légy minden dolgodban mértékletes, akkor nem ér semmi betegség.
28 Splendidum in panibus benedicent labia multorum, et testimonium veritatis illius fidele.	28 Aki a vendégségben bőkezű, azt sokak ajka dicséri, és igazának hiteles a bizonysága.
29 Nequissimo in pane murmurabit civitas, et testimonium nequitiæ illius verum est.	29 Aki fukar a vendégségben, azt megrója a város, és fukarságának hiteles a híre!
30 Diligentes in vino noli provocare : multos enim exterminavit vinum.	30 Ne hősködjél bor dolgában, mert a bor már sokakat elveszített!
31 Ignis probat ferrum durum : sic vinum corda superborum arguet in ebrietate potatum.	31 Próbára teszi a tűz a kemény vasat, a részegségig ivott bor is elárulja a dölyfösök szívét. A józansággal ízlelt bor megelégedett élet az embernek, ha mértékkel iszod, józan maradsz. Mit ér az élet annak, aki híjával van a bornak? Mi foszt meg az élettől? A halál! Élvezetre van teremtve a bor kezdettől fogva, de nem részegeskedésre! A mértékkel fogyasztott bor a lélek és a szív öröme, egészség a léleknek és a testnek a mértékletes ital. A mértéktelenül fogyasztott bor izgalmat, haragot és sok romlást okoz. A sok borital a lélek keserűsége. Az ittasság indulata, a megfontolatlan ember sértése elveszi az erőt, és sebeket ejt. Ne fedd meg társadat borozás közben, és ne nézd le őt jókedvében! Ne mondj neki szitokszót, és ne zaklasd követeléssel!
32 Æqua vita hominibus vinum in sobrietate : si bibas illud moderate, eris sobrius.
33 Quæ vita est ei qui minuitur vino ?
34 Quid defraudat vitam ? mors.
35 Vinum in jucunditatem creatum est, et non in ebrietatem ab initio.
36 Exsultatio animæ et cordis vinum moderate potatum.
37 Sanitas est animæ et corpori sobrius potus.
38 Vinum multum potatum irritationem, et iram, et ruinas multas facit.
39 Amaritudo animæ vinum multum potatum.
40 Ebrietatis animositas, imprudentis offensio, minorans virtutem, et faciens vulnera.
41 In convivio vini non arguas proximum, et non despicias eum in jucunditate illius.
42 Verba improperii non dicas illi, et non premas illum repetendo.