Ecclesiasticus 16

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ne jucunderis in filiis impiis, si multiplicentur : nec oblecteris super ipsos, si non est timor Dei in illis.	1 Ne örülj a gyermekeknek, ha istentelenek! Legyenek bár számosan, ne ujjongj miattuk, ha nincs bennük Isten félelme.
2 Non credas vitæ illorum, et ne respexeris in labores eorum.	2 Ne bízzál életükben, és ne számíts munkájukra,
3 Melior est enim unus timens Deum, quam mille filii impii :	3 mert többet ér egy istenfélő fiú ezer gonosznál,
4 et utile est mori sine filiis, quam relinquere filios impios.	4 és jobb meghalni gyermek nélkül, mint istentelen gyermekeket hátrahagyni.
5 Ab uno sensato inhabitabitur patria : tribus impiorum deseretur.	5 Egyetlen értelmes akár egy várost benépesít, de a törvényszegő nemzetség elpusztul.
6 Multa talia vidit oculis meus, et fortiora horum audivit auris mea.	6 Sok hasonlót látott már szemem, és ezeknél is különbeket hallott a fülem:
7 In synagoga peccantium exardebit ignis, et in gente incredibili exardescet ira.	7 tűz gyúlt ki a bűnösök gyülekezetében, s az engedetlen nép fölött harag lángja lobogott.
8 Non exoraverunt pro peccatis suis antiqui gigantes, qui destructi sunt confidentes suæ virtuti.	8 Nem nyertek bocsánatot bűneikért a régi óriások, elvesztek, mert bíztak erejükben.
9 Et non pepercit peregrinationi Lot, et execratus est eos præ superbia verbi illorum.	9 Nem kegyelmezett meg Lót lakótársainak, mert megutálta őket beszédük gőgösségéért,
10 Non misertus est illis, gentem totam perdens, et extollentem se in peccatis suis.	10 és nem kegyelmezett annak a népnek, amelyet teljesen kiirtásra szánt, mert bűneivel dicsekedett,
11 Et sicut sexcenta millia peditum, qui congregati sunt in duritia cordis sui : et si unus fuisset cervicatus, mirum si fuisset immunis.	11 de éppoly kevéssé a hatszázezernyi gyalognépnek, akik sorjában pusztultak szívük keménysége miatt. Hát még ha olyan lenne nyakas, aki egyedül áll! Csoda lenne, ha büntetlenül maradna!
12 Misericordia enim et ira est cum illo : potens exoratio, et effundens iram.	12 Mert van nála irgalom is, harag is, meg lehet őt kérlelni, de ki is önti haragját;
13 Secundum misericordiam suam, sic correptio illius homines secundum opera sua judicat.	13 amennyire irgalmas ő, annyira fenyít is, és az embert tettei szerint ítéli.
14 Non effugiet in rapina peccator, et non retardabit sufferentia misericordiam facientis.	14 A bűnös nem menekszik meg zsákmányával, és aki irgalmasságot cselekszik, nem csalódik reményében.
15 Omnis misericordia faciet locum unicuique, secundum meritum operum suorum, et secundum intellectum peregrinationis ipsius.	15 Minden jótett helyet biztosít mindenkinek cselekedetei érdeme szerint, úgy, amint okosságban járt és kelt.
16 Non dicas : A Deo abscondar : et ex summo, quis mei memorabitur ?	16 Ne mondd: »Rejtve vagyok Isten elől, és ki törődik velem a magasságban?
17 in populo magno non agnoscar : quæ est enim anima mea in tam immensa creatura ?	17 A sok nép közt meg sem ismernek engem, mit is számítok a mérhetetlen teremtésben!«
18 Ecce cælum et cæli cælorum, abyssus, et universa terra, et quæ in eis sunt, in conspectu illius commovebuntur.	18 Íme, az ég és az egek ege, az óceán, az egész föld, és ami azokban van, megrendül, ha ő odanéz!
19 Montes simul, et colles, et fundamenta terræ, cum conspexerit illa Deus, tremore concutientur.	19 A hegyek mind, a dombok és a földkerekség alapjai remegve megrázkódnak, ha Isten rájuk tekint,
20 Et in omnibus his insensatum est cor, et omne cor intelligitur ab illo.	20 a szív azonban érzéketlen marad, pedig ő belelát minden szívbe!
21 Et vias illius quis intelligit, et procellam quam nec oculus videbit hominis ?	21 Ki érti meg az ő útjait, és a vihart, amelyet emberi szem sem lát?
22 Nam plurima illius opera sunt in absconsis : sed opera justitiæ ejus quis enuntiabit, aut quis sustinebit ? longe enim est testamentum a quibusdam, et interrogatio omnium in consummatione est.	22 Mert legtöbb műve rejtekben van, és ad-e hírt valaki igaz cselekedeteiről? Vagy ki tudja kivárni azokat? Mert messze van a szövetsége egyesektől, és a végén lesz csak a számonkérés mindenkitől.
23 Qui minoratur corde cogitat inania, et vir imprudens et errans cogitat stulta.	23 Akinek fogyatékos a belátása, balgaságot gondol, s az oktalan, tévelygő ember dőreséget állít magában.
24 Audi me, fili, et disce disciplinam sensus, et in verbis meis attende in corde tuo :	24 Hallgass rám, fiam! Tanulj bölcs okosságot, és figyelj szívedben beszédemre!
25 et dicam in æquitate disciplinam, et scrutabor enarrare sapientiam : et in verbis meis attende in corde tuo, et dico in æquitate spiritus virtutes quas posuit Deus in opera sua ab initio, et in veritate enuntio scientiam ejus.	25 Megfontoltan adom elő a tanítást, és szerényen terjesztem elő a tudást. Ügyelj szívedben szavaimra, mert megfontolt lélekkel beszélek az erőkről, amelyeket Isten kezdettől fogva helyezett műveibe, és igazságban hirdetem tudományát.
26 In judicio Dei opera ejus ab initio, et ab institutione ipsorum distinxit partes illorum, et initia eorum in gentibus suis.	26 Isten terve szerint állnak fenn művei kezdettől fogva, már alkotásuk idején kijelölte feladataikat, és működésük körét fajtájuk szerint.
27 Ornavit in æternum opera illorum : nec esurierunt, nec laboraverunt, et non destiterunt ab operibus suis.	27 Elrendezte tevékenységüket örök időkre: nem éheznek és el nem fáradnak, nem hagynak fel munkájukkal.
28 Unusquisque proximum sibi non angustiabit in æternum :	28 Egyik sem torzsalkodik társával,
29 non sis incredibilis verbo illius.	29 és soha át nem hágják törvényét!
30 Post hæc Deus in terram respexit, et implevit illam bonis suis :	30 Letekintett ezután Isten a földre, és betöltötte javaival, benépesítette színét mindenfajta élővel, amelyek újra visszatérnek a földbe.
31 anima omnis vitalis denuntiavit ante faciem ipsius, et in ipsam iterum reversio illorum.