Ecclesiasticus 10

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Judex sapiens judicabit populum suum, et principatus sensati stabilis erit.	1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.
2 Secundum judicem populi, sic et ministri ejus : et qualis rector est civitatis, tales et inhabitantes in ea.	2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
3 Rex insipiens perdet populum suum : et civitates inhabitabuntur per sensum potentium.	3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
4 In manu Dei potestas terræ : et utilem rectorem suscitabit in tempus super illam.	4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
5 In manu Dei prosperitas hominis, et super faciem scribæ imponet honorem suum.	5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
6 Omnis injuriæ proximi ne memineris, et nihil agas in operibus injuriæ.	6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!
7 Odibilis coram Deo est et hominibus superbia, et execrabilis omnis iniquitas gentium.	7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
8 Regnum a gente in gentem transfertur propter injustitias, et injurias, et contumelias, et diversos dolos.	8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.
9 Avaro autem nihil est scelestius. Quid superbit terra et cinis ?	9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
10 Nihil est iniquius quam amare pecuniam : hic enim et animam suam venalem habet, quoniam in vita sua projecit intima sua.	10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.
11 Omnis potentatus brevis vita ; languor prolixior gravat medicum.	11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.
12 Brevem languorem præcidit medicus : sic et rex hodie est, et cras morietur.	12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.
13 Cum enim morietur homo, hæreditabit serpentes, et bestias, et vermes.	13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
14 Initium superbiæ hominis apostatare a Deo :	14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
15 quoniam ab eo qui fecit illum recessit cor ejus, quoniam initium omnis peccati est superbia. Qui tenuerit illam adimplebitur maledictis, et subvertet eum in finem.	15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.
16 Propterea exhonoravit Dominus conventus malorum, et destruxit eos usque in finem.	16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.
17 Sedes ducum superborum destruxit Deus, et sedere fecit mites pro eis.	17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.
18 Radices gentium superbarum arefecit Deus, et plantavit humiles ex ipsis gentibus.	18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
19 Terras gentium evertit Dominus, et perdidit eas usque ad fundamentum.	19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.
20 Arefecit ex ipsis, et disperdidit eos, et cessare fecit memoriam eorum a terra.	20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.
21 Memoria superborum perdidit Deus, et reliquit memoriam humilium sensu.	21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
22 Non est creata hominibus superbia, neque iracundia nationi mulierum.	22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.
23 Semen hominum honorabitur hoc, quod timet Deum : semen autem hoc exhonorabitur, quod præterit mandata Domini.	23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
24 In medio fratrum rector illorum in honore : et qui timent Dominum erunt in oculis illius.	24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
25 Gloria divitum, honoratorum, et pauperum, timor Dei est.	25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.
26 Noli despicere hominem justum pauperem, et noli magnificare virum peccatorem divitem.	26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
27 Magnus, et judex, et potens est in honore : et non est major illo qui timet Deum.	27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.
28 Servo sensato liberi servient : et vir prudens et disciplinatus non murmurabit correptus, et inscius non honorabitur.	28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.
29 Noli extollere te in faciendo opere tuo, et noli cunctari in tempore angustiæ.	29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
30 Melior est qui operatur et abundat in omnibus, quam qui gloriatur et eget pane.	30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
31 Fili, in mansuetudine serva animam tuam, et da illi honorem secundum meritum suum.	31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!
32 Peccantem in animam suam quis justificabit ? et quis honorificabit exhonorantem animam suam ?
33 Pauper gloriatur per disciplinam et timorem suum : et est homo qui honorificatur propter substantiam suam.
34 Qui autem gloriatur in paupertate, quanto magis in substantia ! et qui gloriatur in substantia, paupertatem vereatur.