Jó 30

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Nunc autem derident me juniores tempore, quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei :	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 quorum virtus manuum mihi erat pro nihilo, et vita ipsa putabantur indigni :	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 egestate et fame steriles, qui rodebant in solitudine, squallentes calamitate et miseria.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Et mandebant herbas, et arborum cortices, et radix juniperorum erat cibus eorum :	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 qui de convallibus ista rapientes, cum singula reperissent, ad ea cum clamore currebant.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 In desertis habitabant torrentium, et in cavernis terræ, vel super glaream :	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 qui inter hujuscemodi lætabantur, et esse sub sentibus delicias computabant :	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 filii stultorum et ignobilium, et in terra penitus non parentes.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Nunc in eorum canticum versus sum, et factus sum eis in proverbium.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Abominantur me, et longe fugiunt a me, et faciem meam conspuere non verentur.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Pharetram enim suam aperuit, et afflixit me, et frenum posuit in os meum.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Ad dexteram orientis calamitates meæ illico surrexerunt : pedes meos subverterunt, et oppresserunt quasi fluctibus semitis suis.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Dissipaverunt itinera mea ; insidiati sunt mihi, et prævaluerunt : et non fuit qui ferret auxilium.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Quasi rupto muro, et aperta janua, irruerunt super me, et ad meas miserias devoluti sunt.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Redactus sum in nihilum : abstulisti quasi ventus desiderium meum, et velut nubes pertransiit salus mea.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Nunc autem in memetipso marcescit anima mea, et possident me dies afflictionis.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Nocte os meum perforatur doloribus, et qui me comedunt, non dormiunt.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 In multitudine eorum consumitur vestimentum meum, et quasi capitio tunicæ succinxerunt me.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Comparatus sum luto, et assimilatus sum favillæ et cineri.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Clamo ad te, et non exaudis me : sto, et non respicis me.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Mutatus es mihi in crudelem, et in duritia manus tuæ adversaris mihi.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Elevasti me, et quasi super ventum ponens ; elisisti me valide.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Scio quia morti trades me, ubi constituta est domus omni viventi.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Verumtamen non ad consumptionem eorum emittis manum tuam : et si corruerint, ipse salvabis.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Flebam quondam super eo qui afflictus erat, et compatiebatur anima mea pauperi.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Expectabam bona, et venerunt mihi mala : præstolabar lucem, et eruperunt tenebræ.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Interiora mea efferbuerunt absque ulla requie : prævenerunt me dies afflictionis.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Mœrens incedebam sine furore ; consurgens, in turba clamabam.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Frater fui draconum, et socius struthionum.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Cutis mea denigrata est super me, et ossa mea aruerunt præ caumate.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Versa est in luctum cithara mea, et organum meum in vocem flentium.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!