Vangelo secondo Marco 8

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In quei giorni di nuovo, siccome la folla era molta, e non aveva da mangiare, Gesù chia­mati a sè i discepoli, disse loro:	1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
2 Ho compassione di questo popolo, che già da tre giorni sta con me e non ha da mangiare.	2 »Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3 E se li rimando a casa digiuni, verranno meno per la via. essendo alcuni di loro venuti da lontano.	3 Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«
4 E i suoi discepoli gli risposero: Come si potrebbe mai saziarli di pane qui in un deserto?	4 Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«
5 Domandò loro: Quanti pani avete? Risposero: sette.	5 Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«
6 E ordinò alla gente di sedere per terra. E presi i sette pani, dopo aver rese le grazie, li spezzò e li diede ai suoi discepoli, perchè li ponessei o dinanzi alla folla; ed essi li posero.	6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.
7 Avevano ancora pochi pesciolini; e quelli pure benedisse e fece distribuire.	7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8 E mangiarono e furon sazi, e raccolsero degli avanzi sette sporte.	8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
9 Or quelli che avevan mangiato eran circa quattromila; e li licenziò.	9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10 E subito montato su una barca coi suoi discepoli andò nelle parti di Dalmanuta.	10 Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11 E si recaron da lui i Farisei, e cominciarono a disputare, chiedendogli, per tentarlo, un segno dal cielo.	11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.
12 Ma egli, sospirando dai profondo del cuore, disse: Perchè mai questa generazione chiede un segno? In verità vi dico: non sarà dato a questa generazione alcun segno.	12 Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«
13 E, lasciatili, montò di nuovo sopra una barca e passò all'altra riva.	13 Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
14 E si dimenticarono i pani e non avevano in barca con sè che un pane solo.	14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.
15 Ed egli li ammaestrava dicendo: Badate, di guardarvi dal lievito dei Farisei e dal lievito di Erode.	15 Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«
16 E quelli discorrevano tra di loro dicendo: Non abbiamo pane.	16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«
17 E Gesù accortosene disse loro: Perchè discorrete del non aver pane? Non riflettete e non capite ancora? Avete ancora accecato il vostro cuore?	17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18 Avendo occhi non vedete? avendo orecchi non udite? Non rammentate?	18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra,
19 Quando spezzai i cinque pani a cinquemila, quanti panieri pieni di avanzi raccoglieste? Gli rispondono: Dodici.	19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«
20 E quando sette pani a quattro mila quante sporte piene di avanzi portaste via? Rispondono: Sette.	20 »És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«
21 E diceva loro: Come non capite ancora?	21 Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«
22 Giungono poi a Betsaida, e gli presentano un cieco e lo supplicano a toccarlo.	22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.
23 E preso per mano il cieco, lo condusse fuori del villaggio e, messogli della saliva negli occhi ed impostegli le mani, gli domandò se vedesse nulla.	23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.
24 Ed egli, guardando, disse: Vedo gli uomini come alberi che camminano.	24 Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«
25 E di nuovo impose le mani sugli occhi di lui; e cominciò a guardar fìsso, e fu sanato in modo che vedeva tutto con chiarezza.	25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.
26 E lo rimandò a casa sua, dicendogli: Va' a casa tua e se entri nel villaggio non lo dire a nessuno.	26 S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«
27 Poi Gesù coi suoi discepoli andò per i paesi di Cesarea di Filippo, e per la strada chiese ai suoi discepoli: La gente chi dice ch'io sia?	27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«
28 Essi risposero: Chi dice che sei Giovanni Battista, chi Elia, chi uno dei profeti.	28 Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«
29 Allora disse loro: E voi chi dite ch'io sia? Pietro rispose: Tu sei il Cristo.	29 Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«
30 E vietò loro di parlarne ad alcuno.	30 Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
31 Poi incominciò a insegnare a loro come il Figlio dell'uomo dovesse patir molto e venire riprovato dagli anziani, dai sommi sacerdoti e dagli Scribi, ed essere ucciso, e risuscitare tre giorni dopo.	31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.
32 E parlava di questo apertamente. Ma Pietro trattolo in disparte, cominciò a biasimarlo.	32 Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.
33 Ma egli voltosi in presenza dei discepoli, sgridò Pietro dicendo: Vattene via da me, Satana, perchè non ragioni secondo Dio, ma secondo gli uomini.	33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«
34 E chiamata la gente insieme coi suoi discepoli disse loro: Se alcuno vuol venire dietro a me, rinneghi se stesso, prenda la sua croce e mi segua.	34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
35 Perchè se uno vorrà salvare la sua vita la perderà; ma chi perderà la vita per me e per il Vangelo, la salverà.	35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
36 E che gioverà all'uomo guadagnare tutto il mondo se perderà poi l'anima sua?	36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?
37 E che darà l'uomo, in cambio dell'anima sua ?	37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
38 Chi poi si vergognerà di me e delle mie parole in mezzo a questa generazione adultera e peccatrice, anche il Figlio dell'uomo, quando verrà nella gloria del Padre suo cogli Angeli e santi, si vergognerà di lui.	38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«
39 E diceva loro: Vi dico in verità che ci sono alcuni dei presenti i quali non gusteranno la morire prima di aver veduto il regno di Dio venire con maestà.