1 Ascoltatemi, voi che seguite la giustizia e che cercate il Signore, considerate la rupe da cui foste tagliati, la cava profonda da cui foste tratti. | 1 Hallgassatok rám, akik igazság után jártok, akik az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket, és a kút üregére, melyből kiástak! |
2 Pensate ad Abramo vostro padre, a Sara che vi partorì. Chè io chiamai lui solo, e lo benedissi e lo moltiplicai. | 2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült titeket! Mert egyedül őt hívtam meg, megáldottam és megsokasítottam. |
3 Il Signore adunque consolerà Sion, risarcirà tutte le sue rovine, e ridurrà il suo deserto a luogo di delizie e le sue solitudini come a giardino del Signore. In lei si troverà la gioia e l'allegrezza, il ringraziamento e il canto della lode. | 3 Bizony, megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romját; olyanná teszi sivatagját, mint az Éden, és pusztaságát, mint az Úr kertje. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és ének hangja. |
4 Stammi a sentire, o popolo mio, o mia tribù, ascoltami, perchè la legge uscirà da me, il mio diritto si stabilirà a luce dei popoli. | 4 Figyeljetek rám, én népem, és ti, nemzetek, rám hallgassatok! Mert tanítás indul ki tőlem, és igazságomat a népek világosságává teszem egy szempillantás alatt. |
5 Il mio giusto è vicino, il mio salvatore è uscito, e le mie braccia giudicheranno i popoli; mi aspetteranno le isole, e spereranno nel mio braccio. | 5 Közel van igazságom, kiindult szabadításom, és karom megítéli a népeket; rám várnak a szigetek, és karomban reménykednek. |
6 Alzate al cielo i vostri occhi, guardate in basso la terra: i cieli svaniranno come fumo, la terra si consumerà come una veste, e i suoi abitanti periranno con lei; ma la mia salvezza sarà in sempiterno, e la mia giustizia non verrà mai meno. | 6 Emeljétek az égre szemeteket, és tekintsetek a földre le! Mert az ég, mint a füst, elenyészik, a föld, mint a ruha, szétfoszlik, és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem szűnik meg. |
7 Ascoltatemi, voi che conoscete la giustizia, popolo mio che hai la mia legge nel cuore: non temete gli obbrobri degli uomini, non vi spaventate per i loro oltraggi. | 7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, nép, melynek szívében van tanításom! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkaiktól ne ijedjetek meg! |
8 Infatti il verme li consumerà come una veste, la tignola li divorerà come lana; ma la mia salvezza sarà in sempiterno, e la mia giustizia per tutte le generazioni. | 8 Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg; de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. |
9 Alzati, alzati, rivestiti di forza, o braccio del Signore, alzati come nei giorni antichi, come nelle generazioni d'una volta. Non sei tu quello che percotesti il superbo, feristi il dragone? | 9 Ébredj, ébredj, öltözz erőbe, az Úrnak karja! Ébredj, mint a hajdankor napjaiban, a régmúlt nemzedékek idején! Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot, aki átdöfted a sárkányt? |
10 Non sei tu quello che seccasti il mare, le acque dell'impetuoso abisso? che facesti nel profondo del mare una via ove potessero passare i liberati? | 10 Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert, a nagy mélység vizét, s aki úttá változtattad a tenger mélyét, hogy átkeljenek a megváltottak? |
11 Ed anche ora i redenti dal Signore torneranno, verranno a Sion cantando inni, coronati di eterna allegrezza, saran pieni di gioia e di letizia: il dolore e i gemiti fuggiranno. | 11 Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök öröm lesz a fejük felett; vidámság és öröm éri őket, elfut a bánat és a sóhaj. |
12 Io, proprio io vi consolerò. Chi sei tu, da temere, un uomo mortale, un figlio dell'uomo che seccherà come l'erba? | 12 Én, én vagyok vigasztalótok! Ki vagy te, hogy félj halandó embertől, ember fiától, aki olyan, mint a fű? |
13 e dimentichi il Signore tuo creatore, che distese i cieli, fondò la terra, e tremi continuamente, tutti i giorni, davanti al furor di colui che t'affligge e si prepara a sterminarti? dóv'è ora il furore del tiranno? | 13 Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kifeszítette az eget, és megalapozta a földet; és féltél szüntelenül, egész nap a sanyargató haragjától, aki pusztításra készült. De hol van már a sanyargató haragja? |
14 Presto verrà colui che sale ad aprire: non ucciderà fino allo sterminio, e non verrà meno il suos pane. | 14 Gyorsan kiszabadul a megkötözött, nem hal meg a veremben, és nem fogy el kenyere. |
15 Io sono il Signore Dio tuo, che sconvolgo il mare e ne fo gonfiare i flutti: il mio nome è: Signore degli eserciti. | 15 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az én nevem. |
16 Ho messe le mie parole nella tua bocca, ti ho protetto all'ombra della mia mano, perchè tu fissi i cieli e fondi la terra e dica a Sion: « Tu sei il mio popolo ». | 16 Szádba helyeztem igéimet, és kezem árnyékával takartalak be, amikor kifeszítettem az eget, és megalapoztam a földet, s azt mondtam Sionnak: »Az én népem vagy.« |
17 Alzati, alzati, sorgi, o Gerusalemme, chè hai bevuto dalla mano del Signore il calice del suo sdegno, hai bevuto sino in fondo il calice dello stordimento, l'hai succhiato sino alla feccia. | 17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki kiittad az Úr kezéből haragjának kelyhét; a kábító serleget kiittad, kiürítetted. |
18 Fra tutti i figli da lei generati non c'è chi la sostenga, non c'è uno che la prenda per mano, fra tutti i figli che ha allevati. | 18 Nincs senki, aki törődjék vele, összes fia közül, akiket szült; és nincs senki, aki megfogja kezét, összes fia közül, akiket felnevelt. |
19 Queste due sventure ti han colpito: chi si affliggerà per te? Devastazione, sterminio, fame, spada: chi ti consolerà? | 19 Két dolog ért téged; ki szánakozik rajtad? Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard; ki vigasztal meg téged? |
20 I tuoi figli, gettati per terra, giacciono addormentati ai capi di tutte le strade, come un orige preso alla rete, ripieni dello sdegno del Signore, della minaccia del tuo Dio. | 20 Fiaid ájultan feküdtek minden utcasarkon, mint hálóba került gazella, eltelve az Úr haragjával, Istenednek fenyegetésével. |
21 Or dunque ascolta questo, o poverina, ed ebbra, ma non di vino, | 21 Ezért halld ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól! |
22 queste cose dice il dominatore, tuo Signore, tuo Dio, che combatterà per il suo popolo: « Ecco ti ho tolto di mano il calice della mia indignazione: non ne berrai più in avvenire. | 22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki perbe száll népéért: »Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet, haragom serlegét; nem iszod azt többé. |
23 Io lo porrò in mano a quelli che ti hanno umiliata, a quelli che ti hanno detto : « Curvati per farci passare ». E tu riducesti il tuo corpo a terra, a strada per chi passava. | 23 Megalázóid kezébe teszem, akik azt mondták neked: ‘Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!’ S olyanná tetted hátadat, mint a föld, és mint az utca a járókelőknek.« |