1 Sentite questo, o casa di Giacobbe, voi che vi chiamate col nome d'Israele, che siete usciti dalla fonte di Giuda e giurate nel nome del Signore e ricordate il Dio d'Israele, ma non nella verità e nella giustizia. | 1 Halljátok ezt, Jákob háza, akik Izrael nevét viselitek, és Júda bensejéből származtok; akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, de nem hűségben és nem igazságban! |
2 Prendono il nome dalla città santa, si appoggiano sopra il Dio d'Israele, che si chiama il Signore degli eserciti. | 2 Bizony, a szent városról kapták nevüket, és Izrael Istenére támaszkodnak: Seregek Ura az ő neve. |
3 Molto tempo avanti annunziai le cose passate, uscirono dalla mia bocca e le feci sapere, tutto ad un tratto le ho eseguite, e sono avvenute. | 3 A korábbi dolgokat régóta hirdettem, számból jöttek ki, és tudattam azokat; egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek. |
4 Siccome sapevo che tu sei duro, che il tuo collo è una sbarra di ferro e la tua fronte è di bronzo, | 4 Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad, és a homlokod ércből, |
5 te le predissi molto avanti, te le annunziai avanti che avvenissero, affinchè tu non dicessi: « Questo l'han fatto i miei idoli, le mie imagini scolpite e di getto han cosi disposto ». | 5 ezért hirdettem neked régóta, mielőtt bekövetkezett, tudattam veled, hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket, faragott és öntött szobrom parancsolta meg.« |
6 Ciò che udisti, miralo adempiuto in tutto: ma voi lo proclamaste? Ora poi ti faccio sapere delle cose nuove, e ce ne son delle riservate che tu ignori. | 6 Amit hallottál, lásd mindazt! És ti nem hirdetitek? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz. |
7 Ora son create e non avanti, e avanti questo giorno non ne hai sentito parlare. Cosi non potrai dire: « Ecco, io lo sapevo ». | 7 Most teremtettem őket, nem régen, és a napjuk előtt nem hallottál róluk, hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.« |
8 Tu non l'hai sentito, tu non l'hai saputo, non era allora nemmeno aperto il tuo orecchio; ma io so che tu sarai del tutto infedele e ti chiamai prevaricatore fin dal seno di tua madre. | 8 Nem is hallottad, nem is ismerted, füled sem nyílt meg előbb; mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy, és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva. |
9 Pel mio nome allontanerò il mio furore; per la mia gloria ti terrò a freno, perchè tu non perisca. | 9 Nevemért türtőztetem haragomat, és dicsőségemért megfékezem irántad, hogy ne pusztítsalak el. |
10 Ecco, io t'ho messo al fuoco, ma non come l'argento, ti ho raffinato nel crogiolo della povertà. | 10 Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. |
11 Per me lo farò, per me, per non esser bestemmiato; e non darò ad altri la mia gloria. | 11 Önmagamért, magamért cselekszem, mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak? És dicsőségemet másnak nem adom! |
12 Ascoltami, o Giacobbe, o Israele, da me chiamato. Son proprio io: io sono il primo, io sono l'ultimo. | 12 Hallgass rám, Jákob, és Izrael, akit elhívtam! Én magam, én vagyok az első, és én vagyok az utolsó is. |
13 E fu pure la mia mano quella che fondò la terra, fu la mia destra che misurò i cieli:' io li chiamerò, e si presenteran tutti insieme, | 13 Igen, az én kezem alapozta meg a földet, és jobbom terjesztette ki az eget; ha szólítom őket, előállnak együtt. |
14 Adunatevi voi tutti, e ascoltate: chi di essi annunziò queste cose? Il Signore l'ha amato e farà la sua volontà in Babilonia, e sarà il suo braccio contro i Caldei. | 14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok! Ki hirdette közülük ezeket? Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon, és karja a káldeaiakon. |
15 Son io, io che ho parlato, io l'ho chiamato, io l'ho fatto venire, ed è appianata la sua via. | 15 Én, én szóltam, és hívtam el őt, elhoztam őt, és sikerrel jár útján. |
16 Accostatevi a me e sentite questo: Io fin da principio non ho parlato di nascosto, molto tempo avanti che le cose avvenissero io ero là. Ed ora il Signore Dio mi ha inviato, e il suo Spirito. | 16 Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt! Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva, attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok. Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke. |
17 Così parla il Signore, il tuo Redentore, il Santo d'Israele: « Io sono il Signore Dio tuo che t'insegno il tuo bene, che ti guido nella strada per la quale cammini. | 17 Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell. |
18 Oh! se tu avessi avuto a cuore i miei comandamenti! la tua pace sarebbe come un fiume, e la tua giustizia come i gorghi del mare; | 18 Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai; |
19 la tua stirpe sarebbe come l'arena del mare e i frutti del tuo seno come i suoi granelli. Nè sarebbe perito nè distrutto il loro nome dinanzi a me. | 19 ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől. |
20 Uscite di Babilonia, fuggite dai Caldei: con voce di giubilo annunziatelo, fatelo sapere, banditelo sino agli ultimi confini del mondo, dite: « Il Signore ha redento Giacobbe suo servo. | 20 Menjetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeaiak közül! Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt, terjesszétek el a föld végéig! Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!« |
21 Non ebbero sete quando li guidò pel deserto: per loro fece scaturire l'acqua dal sasso, spezzò la pietra e scaturirono le acque ». | 21 Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket, kősziklából fakasztott vizet nekik; meghasította a kősziklát, és folytak a vizek. |
22 Non v'è pace per gli empi — dice il Signore. | 22 Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr. – |