Salmi 107

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Cantico del Salmo di David).	1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2 Il mio cuore è pronto, o Dio, il mio cuore è pronto: canterò e salmeggerò nella mia gloria.	2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3 Sorgi, o mia gloria; sorgi, o arpa, o cetra: vo' sorgere all'aurora.	3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
4 Vo' celebrarti fra i popoli, o Signore, inneggiare a te fra le nazioni;	4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
5 Perchè è più grande dei cieli la tua misericordia, e la tua fedeltà giunge fino alle nubi.	5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
6 Sii esaltato sopra i cieli, o Dio, e brilli sopra tutta la terra la tua gloria,	6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
7 Affinchè sian liberati i tuoi diletti. Salvami colla tua destra ed esaudiscimi.	7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
8 Dio ha detto nel suo santuario: « Io trionferò. Spartirò Sichem, misurerò la valle delie tende.	8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
9 A me appartiene Galaad, mio è Manasse, Efraim è la forza del mio capo, Giuda il mio scettro.	9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
10 Moab è il vaso della mia speranza, fino all'Idumea porto il mio calzare, gli stranieri mi son diventati amici ».	10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
11 Chi mi condurrà nella città forte? Chi mi porterà fino in Idumea?	11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
12 Se non tu, o Signore, che ci hai respinti? E non andrai, o Dio, dinanzi ai nostri eserciti?	12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13 Aiutaci tu nella tribolazione, perchè invano s'aspetta la salvezza dall'uomo.	13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
14 Con Dio faremo prodezze, ed Egli annienterà i nostri nemici.	14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
	15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
	17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
	18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
	19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
	21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
	23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
	24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
	25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
	26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
	27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
	28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
	30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
	31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
	32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
	33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
	34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
	35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
	36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
	37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
	38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
	39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
	40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
	41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
	42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
	43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?