Giuditta 9

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Partiti che furono, Giuditta entrò nel suo oratorio, e, indossato il cilizio, sparsa di cenere la sua testa, si prostrò dinanzi al Signore e ad alta voce si mise a dire:	1 Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt:
2 « Signore Dio del mio padre Simeone, a cui desti la spada per punire quegli stranieri che per infame passione avevan violata e oltraggiata turpemente una vergine,	2 »Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: ‘Ilyen ne történjék’, s mégis megtették.
3 e abbandonasti le loro mogli ad esser rapite, le loro figlie alla schiavitù, tutte le loro spoglie in preda ai tuoi servi ardenti di zelo pel tuo onore, porgi aiuto, ti prego, o Signore Dio, a me vedova.	3 Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon.
4 Sei tu che hai fatte le antiche maraviglie, tu che hai fatto il disegno di quelle che loro seguono, e ciò fu perchè tu hai voluto.	4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.
5 Tutte le tue vie son preparate, i tuoi giudizi li hai fondati nella tua provvidenza.	5 Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál.
6 Or volgi lo sguardo sopra il campo degli Assiri, come una volta ti degnasti volgerlo sopra il campo degli Egiziani, quando, confidando nei loro carri, nella loro cavalleria, nella moltitudine dei combattenti, correvano armati dietro ai tuoi servi.	6 Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: ‘Íme, itt vagyunk.’ Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.
7 Ma tu gettasti uno sguardo sopra il loro campo e li misero sottosopra le tenebre;	7 Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát,
8 l'abisso arrestò i loro passi; le acque li ricoprirono.	8 s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát.
9 O Signore, avvenga lo stesso di costoro che confidano nella loro moltitudine, nei loro carri, nelle aste, negli scudi, nelle loro frecce e si gloriano nelle loro lance,	9 Nézd gőgjüket, s küldd haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam,
10 senza sapere che tu sei Il nostro Dio, che fin ab antico stritoli le armate e che ti chiami il Signore.	10 és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével.
11 Come pel passato alza il tuo braccio, schiaccia la loro potenza colla tua potenza, davanti alla tua ira cada la forza di costoro che minacciano di violare le tue cose sante, di contaminare il Tabernacolo del tuo nome, di abbattere colla loro spada il corno del tuo altare.	11 Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.
12 Fa, o Signore, che per mezzo della sua stessa spada sia troncata la sua superbia,	12 Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat,
13 che egli sia preso al laccio dei suoi occhi fìssi su me, colpiscilo colle grazie delle mie labbra;	13 add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen.
14 da' al mio spirito fermezza per disprezzarlo, forza per abbatterlo,	14 Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének«.
15 e sarà un monumento pel tuo nome, che la mano d'una donna 1'abbia abbattuto.
16 Il tuo potere, o Signore, non sta nel numero, nè dipende dalle forze dei cavalli la tua volontà; fin da principio non ti piacquero i superbi e gradisti sempre la preghiera degli umili e dei mansueti.
17 Dio dei cieli, creatore delle acque e Signore di tutte le creature, ascolta una miserabile che a te ricorre e tutto spera dalla tua misericordia.
18 Ricordati, o Signore, del tuo patto, metti le parole sulla mia bocca, fortifica nel mio cuore il mio proposito, affinchè la tua casa conservi sempre la sua santità,
19 e tutte le genti conoscano che tu sei Dio e che fuori di te non ve n'è altri ».