Salmi 55

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Al corifeo. Per il popolo allontanato dal Santuario. Poesia (?) di David, quando s'impadronirono di lui i Filistei in Get.	1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2 Abbi pietà di me, o Dio, che l'uomo mi calpesta, tutto il dì m'assale e mi tormenta.	2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Mi calpestano i miei nemici tutto il dì, poichè molti son quelli che mi fan guerra.	3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4 L'avanzarsi del giorno mi spaventa, ma io in te confido.	4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5 In Dio, di cui vanto la promessa, in Dio spero, non temo; che può farmi un mortale?	5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6 Tutto il dì imprecano ai fatti miei; contro di me [son volti] tutti i loro pensieri, a [mio] danno.	6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7 Si radunan, si rimpiattano, spiano i miei passi, poiché speran la mia vita.	7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8 In nessun modo tu li salverai! Spezza nell'ira i popoli, o Dio.	8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9 La vita mia t'ho raccontato; hai raccolto le mie lagrime al tuo cospetto, conforme alla tua promessa.	9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10 [Perciò] daranno indietro i miei nemici, nel giorno che t'invocherò. Oh lo so, che tu sei il mio Dio!	10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11 In Dio vanto la parola, nel Signore vanto la promessa. In Dio spero, non temo: che può farmi l'uomo?	11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12 Su me [incombono], o Dio, i voti a te fatti, ch'io renderò quali lodi [e ringraziamenti] a te.	12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13 Poichè tu hai strappato l'anima mia da morte, e i miei piedi dalla caduta; perch'io cammini dinanzi a Dio, nella luce de' vivi.	13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
	14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
	15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
	16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
	17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
	18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
	19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
	20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
	21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
	22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
	23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
	24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!