Salmi 107

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Cantico-salmo di David.	1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2 Pronto è il mio cuore, o Dio, pronto è il mio cuore: canterò e inneggerò nell'[anima mia, ch'è] la mia gloria.	2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3 Sorgi, mia gloria! Sorgi, arpa e cetra! Vo' destarmi all'aurora.	3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
4 Ti celebrerò tra i popoli, o Signore, e inneggerò a te tra le nazioni.	4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
5 Perchè grande oltre i cieli è la tua benignitàe sino alle nubi [va] la tua fedeltà.	5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
6 Esaltati al disopra de' cieli, o Dio, e su tutta la terra [si spanda] la tua gloria!	6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
7 Perchè sian liberati i tuoi diletti, salvami con la tua destra ed esaudiscimi!	7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
8 Dio parlò nel suo santuario:«Esulterò e spartirò Sichem, e la valle de' Tabernacoli misurerò.	8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
9 Mio è Galaad e mio è Manasse ed Efraim la difesa del mio capo;Giuda è il mio scettro.	9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
10 Moab è il catino del mio lavacro, in Idumea stando il mio calzare, a me gli stranieri si son fatti amici».	10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
11 Chi mi condurrà nella città fortificata? chi mi condurrà fino in Idumea?	11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
12 Non tu forse, o Dio, che ci hai rigettati, e più non uscisti, o Dio, co' nostri eserciti?	12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13 Dacci aiuto [e liberaci] dall'angustia, perchè vano è il soccorso dell'uomo.	13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
14 Con Dio noi faremo prodezze, ed egli annienterà i nostri nemici!	14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
	15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
	17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
	18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
	19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
	21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
	23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
	24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
	25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
	26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
	27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
	28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
	30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
	31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
	32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
	33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
	34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
	35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
	36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
	37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
	38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
	39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
	40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
	41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
	42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
	43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?