Job 4

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Si se intentara hablarte, ¿lo soportarías? Pero ¿quién puede contener sus palabras?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Mira, tú dabas lección a mucha gente, infundías vigor a las manos caídas;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 tus razones sostenían al que vacilaba, robustecías las rodillas endebles.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Y ahora que otro tanto te toca, te deprimes, te alcanza el golpe a ti, y todo te turbas.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 ¿No es tu confianza la piedad, y tu esperanza tu conducta intachable?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 ¡Recuerda! ¿Qué inocente jamás ha perecido? ¿dónde han sido los justos extirpados?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Así lo he visto: los que labran maldad y siembran vejación, eso cosechan.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Bajo el aliento de Dios perecen éstos, desaparecen al soplo de su ira.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Ruge el león, brama la leona, mas los dientes de los leoncillos quedan rotos.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Perece el león falto de presa, y los cachorros de la leona se dispersan.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 A mí se me ha dicho furtivamente una palabra, mi oído ha percibido su susurro.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 En las pesadillas por las visiones de la noche, cuando a los hombres el letargo invade,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 un temblor me entró, un escalofrío, que estremeció todos mis huesos...	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Se escurre un soplo por mi rostro, eriza los pelos de mi carne.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Alguien surge... no puedo reconocer su cara; una imagen delante de mis ojos. Silencio..., después oigo una voz:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 «¿Es justo ante Dios algún mortal? ¿ante su Hacedor es puro un hombre?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Si no se fía de sus mismos servidores, y aun a sus ángeles achaca desvarío,	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 ¡cuánto más a los que habitan estas casas de arcilla, ellas mismas hincadas en el polvo! Se les aplasta como a una polilla;	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 de la noche a la mañana quedan pulverizados. Para siempre perecen sin advertirlo nadie;	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 se les arranca la cuerda de su tienda, y mueren privados de sabiduría.»	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.