Psalmen 18

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Von David, dem Knecht des Herrn, der dem Herrn die Worte dieses Liedes sang an dem Tag, als ihn der Herr aus der Gewalt all seiner Feinde und aus der Hand Sauls errettet hatte.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Er sprach:] Ich will dich rühmen, Herr, meine Stärke,	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Herr, du mein Fels, meine Burg, mein Retter,mein Gott, meine Feste, in der ich mich berge, mein Schild und sicheres Heil, meine Zuflucht.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Ich rufe: Der Herr sei gepriesen!, und ich werde vor meinen Feinden gerettet.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Mich umfingen die Fesseln des Todes, mich erschreckten die Fluten des Verderbens.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Die Bande der Unterwelt umstrickten mich, über mich fielen die Schlingen des Todes.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 In meiner Not rief ich zum Herrn und schrie zu meinem Gott. Aus seinem Heiligtum hörte er mein Rufen, mein Hilfeschrei drang an sein Ohr.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 Da wankte und schwankte die Erde, die Grundfesten der Berge erbebten. Sie wankten, denn sein Zorn war entbrannt.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Rauch stieg aus seiner Nase auf, aus seinem Mund kam verzehrendes Feuer, glühende Kohlen sprühten aus von ihm.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Er neigte den Himmel und fuhr herab, zu seinen Füßen dunkle Wolken.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Er fuhr auf dem Kerub und flog daher; er schwebte auf den Flügeln des Windes.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Er hüllte sich in Finsternis, in dunkles Wasser und dichtes Gewölk wie in ein Zelt.	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Von seinem Glanz erstrahlten die Wolken, Hagel fiel nieder und glühende Kohlen.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 Da ließ der Herr den Donner im Himmel erdröhnen, der Höchste ließ seine Stimme erschallen.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Er schoss seine Pfeile und streute sie, er schleuderte Blitze und jagte sie dahin.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres, die Grundfesten der Erde wurden entblößtvor deinem Drohen, Herr, vor dem Schnauben deines zornigen Atems.	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 Er griff aus der Höhe herab und fasste mich, zog mich heraus aus gewaltigen Wassern.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Er entriss mich meinen mächtigen Feinden, die stärker waren als ich und mich hassten.	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 Sie überfielen mich am Tag meines Unheils, doch der Herr wurde mein Halt.	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 Er führte mich hinaus ins Weite, er befreite mich, denn er hatte an mir Gefallen.	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Der Herr hat gut an mir gehandelt und mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Denn ich hielt mich an die Wege des Herrn und fiel nicht ruchlos ab von meinem Gott.	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 Ja, ich habe alle seine Gebote vor Augen, weise seine Gesetze niemals ab.	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 Ich war vor ihm ohne Makel, ich nahm mich in Acht vor der Sünde.	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Darum hat der Herr mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind vor seinen Augen.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Gegen den Treuen zeigst du dich treu, an dem Aufrichtigen handelst du recht.	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 Gegen den Reinen zeigst du dich rein, doch falsch gegen den Falschen.	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 Dem bedrückten Volk bringst du Heil, doch die Blicke der Stolzen zwingst du nieder.	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 Du, Herr, lässt meine Leuchte erstrahlen, mein Gott macht meine Finsternis hell.	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Mit dir erstürme ich Wälle, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Vollkommen ist Gottes Weg, das Wort des Herrn ist im Feuer geläutert. Ein Schild ist er für alle, die sich bei ihm bergen.	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Denn wer ist Gott als allein der Herr, wer ist ein Fels, wenn nicht unser Gott?	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Gott hat mich mit Kraft umgürtet, er führte mich auf einen Weg ohne Hindernis.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 Er ließ mich springen schnell wie Hirsche, auf hohem Weg ließ er mich gehen.	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 Er lehrte meine Hände zu kämpfen, meine Arme, den ehernen Bogen zu spannen.	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Du gabst mir deine Hilfe zum Schild, deine Rechte stützt mich; du neigst dich mir zu und machst mich groß.	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 Du schaffst meinen Schritten weiten Raum, meine Knöchel wanken nicht.	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Ich verfolge meine Feinde und hole sie ein, ich kehre nicht um, bis sie vernichtet sind.	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 Ich schlage sie nieder; sie können sich nicht mehr erheben, sie fallen und liegen unter meinen Füßen.	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Du hast mich zum Kampf mit Kraft umgürtet, hast alle in die Knie gezwungen, die sich gegen mich erhoben.	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Meine Feinde hast du zur Flucht gezwungen; ich konnte die vernichten, die mich hassen.	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Sie schreien, doch hilft ihnen niemand, sie schreien zum Herrn, doch er gibt keine Antwort.	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Ich zermalme sie zu Staub vor dem Wind, schütte sie auf die Straße wie Unrat.	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Du rettest mich vor zahllosem Kriegsvolk, du machst mich zum Haupt über ganze Völker. Stämme, die ich früher nicht kannte, sind mir nun untertan.	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 Sobald sie mich nur hören, gehorchen sie. Mir huldigen die Söhne der Fremde,	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 sie kommen zitternd aus ihren Burgen hervor.	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Es lebt der Herr! Mein Fels sei gepriesen. Der Gott meines Heils sei hoch erhoben;	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 denn Gott verschaffte mir Vergeltung und unterwarf mir die Völker.	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 Du hast mich von meinen Feinden befreit, mich über meine Gegner erhoben, dem Mann der Gewalt mich entrissen.	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Darum will ich dir danken, Herr, vor den Völkern, ich will deinem Namen singen und spielen.	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
51 Seinem König verlieh er große Hilfe, Huld erwies er seinem Gesalbten, David und seinem Stamm auf ewig.	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.