Psalmen 144

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Von David] Gelobt sei der Herr, der mein Fels ist, der meine Hände den Kampf gelehrt hat, meine Finger den Krieg.	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 Du bist meine Huld und Burg, meine Festung, mein Retter, mein Schild, dem ich vertraue. Er macht mir Völker untertan.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 Herr, was ist der Mensch, dass du dich um ihn kümmerst, des Menschen Kind, dass du es beachtest?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 Der Mensch gleicht einem Hauch, seine Tage sind wie ein flüchtiger Schatten.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Herr, neig deinen Himmel und steig herab, rühre die Berge an, sodass sie rauchen.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Schleudre Blitze und zerstreue die Feinde, schieß deine Pfeile ab und jag sie dahin!	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Streck deine Hände aus der Höhe herab und befreie mich; reiß mich heraus aus gewaltigen Wassern, aus der Hand der Fremden!	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 Alles, was ihr Mund sagt, ist Lüge, Meineide schwört ihre Rechte.	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 Ein neues Lied will ich, o Gott, dir singen, auf der zehnsaitigen Harfe will ich dir spielen,	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 der du den Königen den Sieg verleihst und David, deinen Knecht, errettest. Vor dem bösen Schwert	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 errette mich, entreiß mich der Hand der Fremden! Alles, was ihr Mund sagt, ist Lüge, Meineide schwört ihre Rechte.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 Unsre Söhne seien wie junge Bäume, hoch gewachsen in ihrer Jugend, unsre Töchter wie schlanke Säulen, die geschnitzt sind für den Tempel.	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 Unsre Speicher seien gefüllt, überquellend von vielerlei Vorrat; unsre Herden mögen sich tausendfach mehren, vieltausendfach auf unsren Fluren.	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 Unsre Kühe mögen tragen, ohne zu verwerfen und ohne Unfall; kein Wehgeschrei werde laut auf unsern Straßen.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 Wohl dem Volk, dem es so ergeht, glücklich das Volk, dessen Gott der Herr ist!	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!