Ijob 6

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Da antwortete Ijob und sprach:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Ach, würde doch mein Gram gewogen, legte man auf die Waage auch mein Leid!	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Denn nun ist es schwerer als der Sand des Meeres, darum reden meine Worte irr.	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Die Pfeile des Allmächtigen stecken in mir, mein Geist hat ihr Gift getrunken, Gottes Schrecken stellen sich gegen mich.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Schreit denn der Wildesel beim Gras oder brüllt der Stier bei seinem Futter?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Isst man denn ungesalzene Speise? Wer hat Geschmack an fadem Schleim?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Ich sträube mich, daran zu rühren, das alles ist mir wie verdorbenes Brot.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Käme doch, was ich begehre, und gäbe Gott, was ich erhoffe.	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Und wollte Gott mich doch zermalmen, seine Hand erheben, um mich abzuschneiden.	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Das wäre noch ein Trost für mich; ich hüpfte auf im Leid, mit dem er mich nicht schont. Denn ich habe die Worte des Heiligen nicht verleugnet.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Was ist meine Kraft, dass ich aushalten könnte, wann kommt mein Ende, dass ich mich gedulde?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Ist meine Kraft denn Felsenkraft, ist mein Fleisch denn aus Erz?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Gibt es keine Hilfe mehr für mich, ist mir jede Rettung entschwunden?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Des Freundes Liebe gehört dem Verzagten, auch wenn er den Allmächtigen nicht mehr fürchtet.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Meine Brüder sind trügerisch wie ein Bach, wie Wasserläufe, die verrinnen;	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 trüb sind sie vom Eis, wenn über ihnen der Schnee schmilzt.	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Zur Zeit der Hitze versiegen sie; wenn es heiß wird, verdunsten sie in ihrem Bett.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Karawanen biegen ab vom Weg, folgen ihnen in die Wüste und kommen um.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Nach ihnen spähen Karawanen aus Tema, auf sie vertrauen Handelszüge aus Saba.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 In ihrer Hoffnung werden sie betrogen, kommen hin und sind enttäuscht.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 So seid ihr jetzt ein Nein geworden: Ihr schaut das Entsetzliche und schaudert.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Habe ich denn gesagt: Gebt mir etwas, von eurem Vermögen zahlt für mich?	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 Rettet mich aus dem Griff des Bedrängers, kauft mich los aus der Hand der Tyrannen!	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Belehrt mich, so werde ich schweigen; worin ich fehlte, macht mir klar!	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Wie wurden redliche Worte verhöhnt, was kann euer Tadel rügen?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Gedenkt ihr, Worte zu tadeln? Spricht der Verzweifelte in den Wind?	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Selbst um ein Waisenkind würdet ihr würfeln, sogar euren Freund verschachern.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Habt endlich die Güte, wendet euch mir zu, ich lüge euch nicht ins Gesicht.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Kehrt um, kein Unrecht soll geschehen, kehrt um, noch bin ich im Recht.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 Ist denn Unrecht auf meiner Zunge oder schmeckt mein Gaumen das Schlechte nicht?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!