Ijob 41

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sieh, das Hoffen darauf wird enttäuscht; sein bloßer Anblick bringt zu Fall.	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 So kühn ist keiner, es zu reizen; wer könnte ihm wohl trotzen?	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Wer begegnete ihm und bliebe heil? Unter dem ganzen Himmel gibt es so einen nicht.	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Ich will nicht schweigen von seinen Gliedern, wie groß und mächtig, wie wohlgeschaffen es ist.	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Wer öffnet die Hülle seines Kleides, wer dringt in seinen Doppelpanzer ein?	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Wer öffnet die Tore seines Mauls? Rings um seine Zähne lagert Schrecken.	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Reihen von Schilden sind sein Rücken, verschlossen mit Siegel aus Kieselstein.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 Einer reiht sich an den andern, kein Lufthauch dringt zwischen ihnen durch.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Fest haftet jeder an dem andern, sie sind verklammert, lösen sich nicht.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Sein Niesen lässt Licht aufleuchten; seine Augen sind wie des Frührots Wimpern.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 Aus seinem Maul fahren brennende Fackeln, feurige Funken schießen hervor.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 Rauch dampft aus seinen Nüstern wie aus kochendem, heißem Topf.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Sein Atem entflammt glühende Kohlen, eine Flamme schlägt aus seinem Maul hervor.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Stärke wohnt in seinem Nacken, vor ihm her hüpft bange Furcht.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Straff liegt seines Wanstes Fleisch, wie angegossen, unbewegt.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Sein Herz ist fest wie Stein, fest wie der untere Mühlstein.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Erhebt es sich, erschrecken selbst die Starken; vor Schrecken wissen sie nicht aus noch ein.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Trifft man es, kein Schwert hält stand, nicht Lanze noch Geschoss und Pfeil.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 Eisen achtet es wie Stroh, Bronze wie morsch gewordenes Holz.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Kein Bogenpfeil wird es verjagen, in Stoppeln verwandeln sich ihm die Steine der Schleuder.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Wie Stoppeln dünkt ihm die Keule, es lacht nur über Schwertergerassel.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Sein Unteres sind Scherbenspitzen; ein Dreschbrett breitet es über den Schlamm.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Die Tiefe lässt es brodeln wie den Kessel, macht das Meer zu einem Salbentopf.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Es hinterlässt eine leuchtende Spur; man meint, die Flut sei Greisenhaar.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Auf Erden gibt es seinesgleichen nicht, dazu geschaffen, um sich nie zu fürchten.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Alles Hohe blickt es an; König ist es über alle stolzen Tiere.	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«