Salmi 74

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Per la fine. Non distruggere. Salmo del cantico di Asaf)	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Noi ti loderemo, o Dio, ti loderemo, invocheremo il tuo nome, celebreremo le tue maraviglie.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 « Quando verrà il mio tempo, io giudicherò con giustizia.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 La terra s'è strutta con tutti i suoi abitatori: io ho rese salde le sue colonne ».	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Ho detto agli iniqui: « Non vogliate agire iniquamente » e ai peccatori: « Non alzate tanto la testa.	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 Non alzate la testa contro il cielo, non vogliate parlare iniquamente contro Dio.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 Perchè nè dall'oriente nè dall'occidente, nè dalle montagne deserte (verrà il soccorso):	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Dio è giudice: Egli umilia uno ed esalta l'altro.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Nella mano del Signore vi è un calice di vin pretto pieno di droghe. Egli ne mesce di qua e di là; la feccia di tal vino non è certo esaurita: ne berranno tutti i peccatori della terra ».	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Ed io proclamerò sempre tali cose, canterò al Dio di Giacobbe.	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Fiaccherò la potenza dei peccatori, e sarà esaltata la potenza dei giusti.	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!