1 Tomando Jesús de nuevo la palabra les habló en parábolas, diciendo: | 1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: |
2 «El Reino de los Cielos es semejante a un rey que celebró el banquete de bodas de su hijo. | 2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. |
3 Envió sus siervos a llamar a los invitados a la boda, pero no quisieron venir. | 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. |
4 Envió todavía otros siervos, con este encargo: Decid a los invitados: “Mirad, mi banquete está preparado, se han matado ya mis novillos y animales cebados, y todo está a punto; venid a la boda.” | 4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ |
5 Pero ellos, sin hacer caso, se fueron el uno a su campo, el otro a su negocio; | 5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, |
6 y los demás agarraron a los siervos, los escarnecieron y los mataron. | 6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. |
7 Se airó el rey y, enviando sus tropas, dio muerte a aquellos homicidas y prendió fuego a su ciudad. | 7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. |
8 Entonces dice a sus siervos: “La boda está preparada, pero los invitados no eran dignos. | 8 Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. |
9 Id, pues, a los cruces de los caminos y, a cuantos encontréis, invitadlos a la boda.” | 9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ |
10 Los siervos salieron a los caminos, reunieron a todos los que encontraron, malos y buenos, y la sala de bodas se llenó de comensales. | 10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. |
11 «Entró el rey a ver a los comensales, y al notar que había allí uno que no tenía traje de boda, | 11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. |
12 le dice: “Amigo, ¿cómo has entrado aquí sin traje de boda?” El se quedó callado. | 12 Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. |
13 Entonces el rey dijo a los sirvientes: “Atadle de pies y manos, y echadle a las tinieblas de fuera; allí será el llanto y el rechinar de dientes.” | 13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ |
14 Porque muchos son llamados, mas pocos escogidos». | 14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.« |
15 Entonces los fariseos se fueron y celebraron consejo sobre la forma de sorprenderle en alguna palabra. | 15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. |
16 Y le envían sus discípulos, junto con los herodianos, a decirle: «Maestro, sabemos que eres veraz y que enseñas el camino de Dios con franqueza y que no te importa por nadie, porque no miras la condición de las personas. | 16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. |
17 Dinos, pues, qué te parece, ¿es lícito pagar tributo al César o no?» | 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« |
18 Mas Jesús, conociendo su malicia, dijo: «Hipócritas, ¿por qué me tentáis? | 18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! |
19 Mostradme la moneda del tributo». Ellos le presentaron un denario. | 19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. |
20 Y les dice: «¿De quién es esta imagen y la inscripción?» | 20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« |
21 Dícenle: «Del César». Entonces les dice: «Pues lo del César devolvédselo al César, y lo de Dios a Dios». | 21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« |
22 Al oír esto, quedaron maravillados, y dejándole, se fueron. | 22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek. |
23 Aquel día se le acercaron unos saduceos, esos que niegan que haya resurrección, y le preguntaron: | 23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: |
24 «Maestro, Moisés dijo: Si alguien muere sin tener hijos, su hermano se casará con la mujer de aquél para dar descendencia a su hermano. | 24 »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ . |
25 Ahora bien, había entre nosotros siete hermanos. El primero se casó y murió; y, no teniendo descendencia, dejó su mujer a su hermano. | 25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. |
26 Sucedió lo mismo con el segundo, y con el tercero, hasta los siete. | 26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. |
27 Después de todos murió la mujer. | 27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. |
28 En la resurrección, pues, ¿de cuál de los siete será mujer? Porque todos la tuvieron». | 28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« |
29 Jesús les respondió: «Estáis en un error, por no entender las Escrituras ni el poder de Dios. | 29 Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. |
30 Pues en la resurrección, ni ellos tomarán mujer ni ellas marido, sino que serán como ángeles en el cielo. | 30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. |
31 Y en cuanto a la resurrección de los muertos, ¿no habéis leído aquellas palabras de Dios cuando os dice: | 31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: |
32 Yo soy el Dios de Abraham, el Dios de Isaac y el Dios de Jacob? No es un Dios de muertos, sino de vivos». | 32 ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.« |
33 Al oír esto, la gente se maravillaba de su doctrina. | 33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán. |
34 Mas los fariseos, al enterarse de que había tapado la boca a los saduceos, se reunieron en grupo, | 34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, |
35 y uno de ellos le preguntó con ánimo de ponerle a prueba: | 35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: |
36 «Maestro, ¿cuál es el mandamiento mayor de la Ley?» | 36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« |
37 El le dijo: «Amarás al Señor, tu Dios, con todo tu corazón, con toda tu alma y con toda tu mente. | 37 Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ . |
38 Este es el mayor y el primer mandamiento. | 38 Ez a legnagyobb, az első parancs. |
39 El segundo es semejante a éste: Amarás a tu prójimo como a ti mismo. | 39 A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ . |
40 De estos dos mandamientos penden toda la Ley y los Profetas». | 40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.« |
41 Estando reunidos los fariseos, les propuso Jesús esta cuestión: | 41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: |
42 «¿Qué pensáis acerca del Cristo? ¿De quién es hijo?» Dícenle: «De David». | 42 »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« |
43 Díceles: «Pues ¿cómo David, movido por el Espíritu, le llama Señor, cuando dice: | 43 Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól: |
44 Dijo el Señor a mi Señor: Siéntate a mi diestra hasta que ponga a tus enemigos debajo de tus pies? | 44 ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’. |
45 Si, pues, David le llama Señor, ¿cómo puede ser hijo suyo?» | 45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?« |
46 Nadie era capaz de contestarle nada; y desde ese día ninguno se atrevió ya a hacerle más preguntas. | 46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni. |