Job 32

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Aquellos tres hombres dejaron de replicar a Job, porque se tenía por justo.	1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
2 Entonces montó en cólera Elihú, hijo de Barakel el buzita, de la familia de Ram. Su cólera se inflamó contra Job, porque pretendía tener razón frente a Dios;	2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
3 y también contra sus tres amigos, porque no habían hallado ya nada que replicar y de esa manera habían dejado mal a Dios.	3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
4 Mientras hablaban ellos con Job, Elihú se había mantenido a la expectativa, porque eran más viejos que él.	4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
5 Pero cuando vio que en la boca de los tres hombres ya no quedaba respuesta, montó en cólera.	5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
6 Tomó, pues, la palabra Elihú, hijo de Barakel el buzita, y dijo: Soy pequeño en edad, y vosotros sois viejos; por eso tenía miedo, me asustaba el declararos mi saber.	6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
7 Me decía yo: «Hablará la edad, los muchos años enseñarán sabiduría.»	7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
8 Pero en verdad, es un soplo en el hombre, es el espíritu de Sadday lo que hace inteligente.	8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
9 No son sabios los que están llenos de años, ni los viejos quienes comprenden lo que es justo.	9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10 Por eso he dicho: Escuchadme, voy a declarar también yo mi saber.	10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
11 Hasta ahora vuestras razones esperaba, prestaba oído a vuestros argumentos; mientras tratabais de buscar vocablos,	11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
12 tenía puesta en vosotros mi atención. Y veo que ninguno a Job da réplica, nadie de entre vosotros a sus dichos responde.	12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
13 No digáis, pues: «Hemos hallado la sabiduría; nos instruye Dios, no un hombre.»	13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’
14 No hilaré yo palabras como ésas, no le replicaré en vuestros términos.	14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
15 Han quedado vencidos, no han respondido más: les han faltado las palabras.	15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
16 He esperado, pero ya que no hablan, puesto que se han quedado sin respuesta,	16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
17 responderé yo por mi parte, declararé también yo mi saber.	17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
18 Pues estoy lleno de palabras, me urge un soplo desde dentro.	18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
19 Es, en mi seno, como vino sin escape, que hace reventar los odres nuevos.	19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
20 Hablaré para desahogarme, abriré los labios y replicaré.	20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
21 No tomaré el partido de ninguno, a nadie adularé.	21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
22 Pues yo no sé adular: bien pronto me aventaría mi Hacedor.	22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!