Psalmen 10

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Herr, warum bleibst du so fern, verbirgst dich in Zeiten der Not?	1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
2 In seinem Hochmut quält der Frevler die Armen. Er soll sich fangen in den Ränken, die er selbst ersonnen hat.	2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
3 Denn der Frevler rühmt sich nach Herzenslust, er raubt, er lästert und verachtet den Herrn.	3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.
4 Überheblich sagt der Frevler: «Gott straft nicht. Es gibt keinen Gott.» So ist sein ganzes Denken.	4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«
5 Zu jeder Zeit glückt ihm sein Tun. Hoch droben und fern von sich wähnt er deine Gerichte.	5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.
6 Er sagt in seinem Herzen: «Ich werde niemals wanken. Von Geschlecht zu Geschlecht trifft mich kein Unglück.»	6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«
7 Sein Mund ist voll Fluch und Trug und Gewalttat; auf seiner Zunge sind Verderben und Unheil.	7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
8 Er liegt auf der Lauer in den Gehöften und will den Schuldlosen heimlich ermorden; seine Augen spähen aus nach dem Armen.	8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.
9 Er lauert im Versteck wie ein Löwe im Dickicht, er lauert darauf, den Armen zu fangen; er fängt den Armen und zieht ihn in sein Netz.	9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.
10 Er duckt sich und kauert sich nieder, seine Übermacht bringt die Schwachen zu Fall.	10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.
11 Er sagt in seinem Herzen: «Gott vergisst es, er verbirgt sein Gesicht, er sieht es niemals.»	11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«
12 Herr, steh auf, Gott, erheb deine Hand, vergiss die Gebeugten nicht!	12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!
13 Warum darf der Frevler Gott verachten und in seinem Herzen sagen: «Du strafst nicht»?	13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«
14 Du siehst es ja selbst; denn du schaust auf Unheil und Kummer. Der Schwache vertraut sich dir an; du bist den Verwaisten ein Helfer.	14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.
15 Zerbrich den Arm des Frevlers und des Bösen, bestraf seine Frevel, sodass man von ihm nichts mehr findet.	15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.
16 Der Herr ist König für immer und ewig, in seinem Land gehen die Heiden zugrunde.	16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.
17 Herr, du hast die Sehnsucht der Armen gestillt, du stärkst ihr Herz, du hörst auf sie:	17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,
18 Du verschaffst den Verwaisten und Bedrückten ihr Recht. Kein Mensch mehr verbreite Schrecken im Land.	18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.