Ijob 16

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Da antwortete Ijob und sprach:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ähnliches habe ich schon viel gehört; leidige Tröster seid ihr alle.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Sind nun zu Ende die windigen Worte, oder was sonst reizt dich zum Widerspruch?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Auch ich könnte reden wie ihr, wenn ihr an meiner Stelle wäret, schöne Worte über euch machen und meinen Kopf über euch schütteln.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Ich könnte euch stärken mit meinem Mund, nicht sparen das Beileid meiner Lippen.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Rede ich, hört doch mein Schmerz nicht auf; schweige ich, so weicht er nicht vor mir.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Jetzt aber hat er mich erschöpft. Den Kreis der Freunde hast du mir verstört	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 und mich gepackt. Mein Verfall erhebt sich und tritt als Zeuge gegen mich auf; er widerspricht mir ins Gesicht.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Sein Zorn zerreißt, befehdet mich, knirscht gegen mich mit den Zähnen, mein Gegner schärft die Augen gegen mich.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Sie sperren ihr Maul gegen mich auf, schlagen voll Hohn mich auf die Wangen, scharen sich gegen mich zusammen.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Gott gibt mich dem Bösen preis, in die Hand der Frevler stößt er mich.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 In Ruhe lebte ich, da hat er mich erschüttert, mich im Nacken gepackt, mich zerschmettert, mich als Zielscheibe für sich aufgestellt.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 Seine Pfeile umschwirren mich, schonungslos durchbohrt er mir die Nieren, schüttet meine Galle zur Erde.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Bresche über Bresche bricht er mir, stürmt wie ein Krieger gegen mich an.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Ein Trauergewand hab ich meiner Haut genäht, mein Horn in den Staub gesenkt.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Mein Gesicht ist vom Weinen rot und Dunkel liegt auf meinen Wimpern.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Doch kein Unrecht klebt an meinen Händen und mein Gebet ist lauter.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O Erde, deck mein Blut nicht zu und ohne Ruhstatt sei mein Hilfeschrei!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Nun aber, seht, im Himmel ist mein Zeuge, mein Bürge in den Höhen.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Da meine Freunde mich verspotten, tränt zu Gott hin mein Auge.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 Recht schaffe er dem Mann bei Gott und zwischen Mensch und Mensch.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Denn nur noch wenig Jahre werden kommen, dann muss ich den Pfad beschreiten, auf dem man nicht wiederkehrt. Mein Geist ist verwirrt, meine Tage sind ausgelöscht, nur Gräber bleiben mir.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.