Vangelo secondo Luca 24

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma il primo dì della settimana innanzi giorno andarono al sepolcro, portando gli aromi, che avevan preparati:	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 E trovaron, che era stata levata dal sepolcro la lapida.	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 Ed entrandovi dentro non trovarono il corpo del Signore Gesù.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 E avvenne, che mentre se ne stavano per questo in grande perplessità, apparvero vicini ad esse due personaggi in abito risplendente.	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 Ed elleno essendosi impaurite, tenendo china la faccia a terra, quelli disser loro: Perché cercate voi tra' morti colui, che è vivo?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 Ei non è qui; ma è risuscitato: ricordatevi di quel, che vi disse, quand' era tuttora nella Galilea,	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 E diceva: Fa di mestieri, che il Figliuolo dell'uomo sia dato nelle mani d'uomini peccatori, e sia crocifisso, e risusciti il terzo giorno.	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 Ed elleno si rammentarono le parole di lui.	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 E ritornate dal sepolcro raccontarono tutte queste cose agli undici, e a tutti gli altri.	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 E quelle, che riferiron ciò agli Apostoli, erano Maria Maddalena, e Giovanna, e Maria di Giacomo, e le altre, che stavan con esse.	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 Ma tali parole parvero ad essi, come delirj: e non diedero loro retta.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 Ma Pietro alzatosi corse al sepolcro: e chinatosi vide solamente i lenzuoli per terra, e se ne andò restando in se stesso maravigliato del successo.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 Ed ecco che due di essi andavano lo stesso di a un castello lontano sessanta stadj da Gerusalemme, chiamato Emmnaus.	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 E discorrevano insieme di tutto quel, che era accaduto.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 E mentre ragionavano, e conferìrano insieme, Gesù si andò accostando loro, e faceva strada con essi.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 Ma gli occhi loro erano abbacinati, affinchè noi riconoscessero.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 Ed ei disse loro: Che discorsi son quelli, che per istrada andate facendo, e perché siete malinconici?	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 E uno di essi chiamato Cleofa rispose, e disse: Tu solo se' forestiero in Gerusalemme, sicché non sappi quello, che quivi è accaduto in questi giorni?	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 Ed ei disse loro: Che? Ed essi risposero: Intorno a Gesù Nazareno, che fu uomo profeta, potente in opere, e in parole dinanzi a Dio, e a tutto il popolo:	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 E come i sommi sacerdoti, e i nostri capi lo hanno dato ad essere condannato a morte, e lo hanno crocifisso.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 Or noi speravamo, che egli fosse per redimere Israele: ma adesso oltre tutto questo è oggi il terzo giorno, che tali cose sono accadute.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Ma anche alcune donne tra noi ci hanno messi fuor di noi stessi, le quali andate innanzi giorno al sepolcro,	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 E non avendo trovato il corpo di lui, sono venute a dire di aver anche veduto una apparizione di Angeli, i quali dicono, che egli è vivo.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 E sono andati alcuni de' nostri al Sepolcro: e hanno trovato, come pur avevan detto le donne; ma lui non lo hanno trovato.	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 Ed egli disse loro: O stolti, e tardi di cuore a credere a cose dette tutte da' profeti!	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Non era egli necessario, che il Cristo tali cose patisse, e così entrasse nella sua gloria?	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 E cominciando da Mosè, e da tutti i profeti spiegava loro in tutte le scritture quello, che lui riguardava.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 E giunser vicino al castello, dove andavano; ed egli fé mostra d'andare più innanzi.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 E gli fecer forza, dicendo: Restati con noi, perché si fa sera, e il giorno declina. Ed entrò con essi.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 E avvenne, che stando a tavola con essi prese il pane, e lo benedisse, e lo spezzò, e ad essi lo porse.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 E aprironsi i loro occhi, e lo riconobbero: ma egli sparì da' loro occhi.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 Ed essi disser tra di loro: Non ardeva egli il cuore a noi in petto, mentre per istrada ci parlava, e ci svelava le scritture?	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 E alzatisi nel punto stesso tornarono a Gerusalemme: e trovarono adunati insieme gli undici, e gli altri, che stavan con essi,	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 I quali dissera: Il Signore è veramente risuscitato, ed è apparso a Simone.	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 Ed essi raccontavano quel, che era seguito per istrada, e come riconosciuto lo avevano nella frazione del pane.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 E nel discorrer, che facevano di tali cose, Gesù si stette in mezzo ad essi, e disse loro: La pace con voi: son io, non temete.	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 Eglino però conturbati, e atterriti si pensavano di vedere uno spirito.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 Ed egli disse loro: Perché vi turbate, e perché date luogo nel vostro cuore a dubbiezze?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 Mirate le mie mani, e i miei piedi; imperocché io son quel desso: palpate,e mirate; perché lo spirito non ha carne, né ossa, come vedete, che ho io.	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 E detto ciò mostrò loro le mani, e i piedi.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 E quelli non credendo ancora, ed essendo fuori di se per l'allegrezza, disse loro: Avete qui qualche cosa da mangiare?	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 E presentarongli un pezzo di pesce arrostito, e un favo di miele.	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 E mangiato che ebbe davanti ad essi, prese gli avanzi, e li diede loro.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 E disse loro: Queste sono le cose, ch'io vi diceva, quand' era tuttavia con voi, che era necessario, che si adempisse tutto quello, che di me sta scritto nella legge di Mosè, ne' profeti, e ne' Salmi.	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Allora apri il loro intelletto, perché capissero le scritture:	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 E disse loro: Così sta scritto, e così bisognava, che il Cristo patisse, e risuscitasse da morte il terzo giorno:	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 E che si predicasse nel nome di lui la penitenza, e la remissione de' peccati a tutte le nazioni, dando voi principio da Gerusalemme.	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 E voi siete di queste cose testimonj.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 Ed ecco che io mando sopra di voi il promesso dal Padre mio: e voi trattenetevi in città, sin a tanto che siate rivestiti di virtù dall'alto.	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 E li condusse fuora a Betania: e alzate le mani, li benedisse.	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 E avvenne, che nel benedirli si divise da loro, e si sollevava verso il, cielo.	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 Ed essi avendolo adorato, se tornarono a Gerusalemme con gran giubilo:	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 E stavan continuamente nel tempio, lodando, e benedicendo Dio. Amen.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.