Job 3

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Después de esto, abrió Job la boca y maldijo su día.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Tomó Job la palabra y dijo:	2 és mondta:
3 ¡Perezca el día en que nací, y la noche que dijo: «Un varón ha sido concebido!»	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 El día aquel hágase tinieblas, no lo requiera Dios desde lo alto, ni brille sobre él la luz.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Lo reclamen tinieblas y sombras, un nublado se cierna sobre él, lo estremezca un eclipse.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Sí, la oscuridad de él se apodere, no se añada a los días del año, ni entre en la cuenta de los meses.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Y aquella noche hágase inerte, impenetrable a los clamores de alegría.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Maldíganla los que maldicen el día, los dispuestos a despertar a Leviatán.	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Sean tinieblas las estrellas de su aurora, la luz espere en vano, y no vea los párpados del alba.	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Porque no me cerró las puertas del vientre donde estaba, ni ocultó a mis ojos el dolor.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 ¿Por qué no morí cuando salí del seno, o no expiré al salir del vientre?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 ¿Por qué me acogieron dos rodillas? ¿por qué hubo dos pechos para que mamara?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Pues ahora descansaría tranquilo, dormiría ya en paz,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 con los reyes y los notables de la tierra, que se construyen soledades;	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 o con los príncipes que poseen oro y llenan de plata sus moradas.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 O ni habría existido, como aborto ocultado, como los fetos que no vieron la luz.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Allí acaba la agitación de los malvados, allí descansan los exhaustos.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 También están tranquilos los cautivos, sin oír más la voz del capataz.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Chicos y grandes son allí lo mismo, y el esclavo se ve libre de su dueño.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 ¿Para qué dar la luz a un desdichado, la vida a los que tienen amargada el alma,	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 a los que ansían la muerte que no llega y excavan en su búsqueda más que por un tesoro,	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 a los que se alegran ante el túmulo y exultan cuando alcanzan la tumba,	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 a un hombre que ve cerrado su camino, y a quien Dios tiene cercado?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Como alimento viene mi suspiro, como el agua se derraman mis lamentos.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Porque si de algo tengo miedo, me acaece, y me sucede lo que temo.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 No hay para mí tranquilidad ni calma, no hay reposo: turbación es lo que llega.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«