Ijob 17

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Mein Geist ist verwirrt, meine Tage sind ausgelöscht, nur Gräber bleiben mir.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Wahrhaftig, nur Spott begleitet mich. In Bitterkeit verbringt mein Auge die Nacht.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Hinterleg die Bürgschaft für mich bei dir! Wer würde sonst den Handschlag für mich leisten?	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Ihr Herz hast du der Einsicht verschlossen, darum lässt du sie nicht triumphieren.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Zum Teilen lädt einer die Freunde ein, während die Augen seiner Kinder verschmachten.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Zum Spott für die Leute stellte er mich hin, ich wurde einer, dem man ins Gesicht spuckt.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Vor Kummer ist mein Auge matt, all meine Glieder schwinden wie Schatten dahin.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Darüber entsetzen sich die Redlichen, der Reine empört sich über den Ruchlosen.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 Doch der Gerechte hält fest an seinem Weg, wer reine Hände hat, gewinnt an Kraft.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Ihr alle, kehrt um, kommt wieder her, ich finde ja noch keinen Weisen bei euch.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Dahin sind meine Tage, zunichte meine Pläne, meine Herzenswünsche.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Sie machen mir die Nacht zum Tag, das Licht nähert sich dem Dunkel.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Ich habe keine Hoffnung. Die Unterwelt wird mein Haus, in der Finsternis breite ich mein Lager aus.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Zur Grube rufe ich: Mein Vater bist du!, Meine Mutter, meine Schwester!, zum Wurm.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Wo ist dann meine Hoffnung und wo mein Glück? Wer kann es schauen?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Fahren sie zur Unterwelt mit mir hinab, sinken wir vereint in den Staub?	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«