Jó 39

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Numquid nosti tempus partus ibicum in petris, vel parturientes cervas observasti ?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Dinumerasti menses conceptus earum, et scisti tempus partus earum ?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 Incurvantur ad fœtum, et pariunt, et rugitus emittunt.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 Separantur filii earum, et pergunt ad pastum : egrediuntur, et non revertuntur ad eas.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Quis dimisit onagrum liberum, et vincula ejus quis solvit ?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 cui dedi in solitudine domum, et tabernacula ejus in terra salsuginis.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Contemnit multitudinem civitatis : clamorem exactoris non audit.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 Circumspicit montes pascuæ suæ, et virentia quæque perquirit.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Numquid volet rhinoceros servire tibi, aut morabitur ad præsepe tuum ?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Numquid alligabis rhinocerota ad arandum loro tuo, aut confringet glebas vallium post te ?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Numquid fiduciam habebis in magna fortitudine ejus, et derelinques ei labores tuos ?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Numquid credes illi quod sementem reddat tibi, et aream tuam congreget ?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 Penna struthionis similis est pennis herodii et accipitris.	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Quando derelinquit ova sua in terra, tu forsitan in pulvere calefacies ea ?	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 Obliviscitur quod pes conculcet ea, aut bestia agri conterat.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 Duratur ad filios suos, quasi non sint sui : frustra laboravit, nullo timore cogente.	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 Privavit enim eam Deus sapientia, nec dedit illi intelligentiam.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 Cum tempus fuerit, in altum alas erigit : deridet equum et ascensorem ejus.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Numquid præbebis equo fortitudinem, aut circumdabis collo ejus hinnitum ?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Numquid suscitabis eum quasi locustas ? gloria narium ejus terror.	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 Terram ungula fodit ; exultat audacter : in occursum pergit armatis.	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 Contemnit pavorem, nec cedit gladio.	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Super ipsum sonabit pharetra ; vibrabit hasta et clypeus :	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 fervens et fremens sorbet terram, nec reputat tubæ sonare clangorem.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Ubi audierit buccinam, dicit : Vah ! procul odoratur bellum : exhortationem ducum, et ululatum exercitus.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Numquid per sapientiam tuam plumescit accipiter, expandens alas suas ad austrum ?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Numquid ad præceptum tuum elevabitur aquila, et in arduis ponet nidum suum ?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 In petris manet, et in præruptis silicibus commoratur, atque inaccessis rupibus.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 Inde contemplatur escam, et de longe oculi ejus prospiciunt.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 Pulli ejus lambent sanguinem : et ubicumque cadaver fuerit, statim adest.	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
31 Et adjecit Dominus, et locutus est ad Job :
32 Numquid qui contendit cum Deo, tam facile conquiescit ? utique qui arguit Deum, debet respondere ei.
33 Respondens autem Job Domino, dixit :
34 Qui leviter locutus sum, respondere quid possum ? manum meam ponam super os meum.
35 Unum locutus sum, quod utinam non dixissem : et alterum, quibus ultra non addam.