Isaia 22

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oraculum vallis Visionis. Quidnam tibi est, quia ascendisti omnis in tecta,	1 Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged, hogy egész néped felment a háztetőkre,
2 clamoris plena, urbs tumultuans, civitas exsultans? Interfecti tui non interfecti gladio nec mortui in bello;	2 te lármával teli, zajongó város, te vigadó város? Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, és nem harcban haltak meg.
3 cuncti principes tui fugerunt simul sine arcu capti; omnes, qui inventi sunt, capti sunt simul, procul fugerunt.	3 Főembereid mind együtt menekültek, íj nélkül kerültek fogságba; mindazok, akikre ráakadtak, fogságba jutottak mindannyian, hiába menekültek messze.
4 Propterea dixi: “ Recedite a me, amare flebo; nolite incumbere, ut consolemini me super vastitate filiae populi mei ”.	4 Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal népem leányának pusztulása miatt!«
5 Dies enim confusionis et conculcationis et fletus Domino, Deo exercituum, in valle Visionis, eversio murorum et vociferatio ad montem.	5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez az Úrtól, a Seregek Istenétől, a Látomás völgyében. Lerombolják a falat, és segélykiáltás hangzik a hegy felé.
6 Et Elam sumpsit pharetram, in agmine hominum equitum, et Cir nudavit clipeum.	6 Élám felvette a tegezt, lovas emberek menetében, és Kír elővette a pajzsot.
7 Et electae valles tuae plenae sunt quadrigarum, et equites ponunt sedes suas in porta.	7 Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal, és a lovasok felálltak a kapuban.
8 Et revelatum est operimentum Iudae, et respexisti in die illa armamentarium domus Saltus;	8 Leveszik Júda leplét, és rátekintesz azon a napon a Cédrusház fegyverzetére.
9 et scissuras civitatis David vidistis, quia multiplicatae sunt; et congregastis aquas piscinae inferioris.	9 Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés; és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
10 Et domos Ierusalem numerastis et destruxistis domos ad muniendum murum;	10 Jeruzsálem házait számba veszitek, és szétszedik a házakat, hogy megerősítsétek a várfalat.
11 et lacum fecistis inter duos muros pro aqua piscinae veteris; sed non suspexistis ad eum, qui fecit haec, et eum, qui haec de longe formavit, non vidistis.	11 Medencét csináltok a két fal között a régi tó vizének; de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta, és aki régóta formálta, arra nem néztek.
12 Et vocavit Dominus, Deus exercituum, in die illa ad fletum et ad planctum, ad calvitium et ad cingendum saccum;	12 Az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hív, kopaszságra és zsákruha felöltésére.
13 et ecce gaudium et laetitia, occidere boves et iugulare pecus, comedere carnes et bibere vinum: “ Comedamus et bibamus, cras enim moriemur ”.	13 De íme, itt eközben öröm és vidámság van, marhákat ölnek, és juhokat vágnak, húst esznek, és bort isznak: »Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!«
14 Et revelatum est in auribus meis a Domino exercituum: “ Certe non dimittetur iniquitas haec vobis, donec moriamini! ”, dicit Dominus, Deus exercituum.	14 Kinyilatkoztatást kaptam fülembe a Seregek Urától: »Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök, míg meg nem haltok!« – mondja az Úr, a Seregek Istene.
15 Haec dicit Dominus, Deus exercituum: “ Vade, ingredere ad procuratorem istum, ad Sobnam praepositum palatii:	15 Így szól az Úr, a Seregek Istene: »Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz:
16 “Quid tibi hic? Aut quis tibi hic, quia excidisti tibi hic sepulcrum?”. Effodiens in excelso sepulcrum suum, excavabat in petra tabernaculum sibi.	16 ‘Mi van neked itt, és ki van neked itt, hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’ Mert a magasban vágatta ki sírhelyét, a kősziklában vésetett hajlékot magának.
17 Ecce Dominus vehementer proiciet te, homo, violenter te apprehendens.	17 Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember, erősen megragadva.
18 In globum te convolvet glomerans; quasi pilam mittet te in terram latam et spatiosam: ibi morieris, et ibi erunt currus gloriae tuae, ignominia domus domini tui.	18 Jól összegöngyöl, mint gombolyagot, mint labdát, hajít téged egy tágas földre: ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid, te, gyalázata urad házának!
19 Et expellam te de statione tua et de ministerio tuo deponam te.	19 Kivetlek téged tisztségedből, és hivatalodból letaszítalak.
20 Et erit in die illa: vocabo servum meum Eliachim filium Helciae	20 Ez történik majd azon a napon: elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,
21 et induam illum tunicam tuam et cingulo tuo cingam eum et potestatem tuam dabo in manu eius; et erit in patrem habitantibus Ierusalem et domui Iudae.	21 ráadom köntösödet, és övedet ráerősítem; hatalmadat az ő kezébe adom, és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22 Et dabo clavem domus David super umerum eius; et aperiet, et non erit qui claudat; et claudet, et non erit qui aperiat.	22 Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát; amit kinyit, nincs, aki bezárja, és amit bezár, nincs, aki kinyissa.
23 Et figam illum paxillum in loco securo, et erit in solium gloriae domui patris sui.	23 Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre, és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.
24 Et suspendent super eum omnem gloriam domus patris sui, propagines etstirpes, omne vas parvulum, a pelvibus ad amphoras.	24 Ráaggatják atyja házának minden díszét, a sarjadékokat és ivadékokat, minden apró edényt, a tálaktól az összes korsókig.
25 In die illa, dicitDominus exercituum, auferetur paxillus, qui fixus fuerat in loco securo, etfrangetur et cadet; et peribit, quod pependerat in eo, quia Dominus locutus est”.	25 Azon a napon, – mondja a Seregek Ura, – enged majd a szeg, mely szilárd helyre volt beverve, letörik és leesik, s így elvész a teher, amely rajta volt, mert az Úr szólt.«