Tobia 3

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora Tobia, tra i sospiri e le lacrime, cominciò a pregare, dicendo:	1 Telve nagy szomorúsággal, sírva fakadtam, s imádkozni kezdtem panaszkodva:
2 « Tu sei giusto, o Signore, e giusti sono i tuoi giudizi; tutte le tue vie sono misericordia, verità e giustizia.	2 »Igazságos vagy Uram, s minden tetted igazságos és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot.
3 Ed ora, o Signore, ricordati di me, non prender vendetta dei miei peccati, non ricordare le mie colpe, nè quelle dei mioi padri.	3 Ezért tehát Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted.
4 Perchè non abbiamo obbedito ai tuoi precetti, per questo siamo stati abbandonati ai saccheggio, alla schiabitù, alla morte e siam divenuti favola e obbrobrio di tutte le nazioni tra le quali ci hai dispersi.	4 Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket.
5 Davvero, o Signore, son profondi i tuoi giudizi, perchè non abbiamo agito secondo i tuoi precetti, e non abbiamo camminato con sincerità dinanzi a te.	5 És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint és nem jártunk hűségesen előtted.
6 Or dunque, Signore, fa di me secondo la tua volontà; comanda che il mio spirito sia ricevuto in pace, perchè per me è meglio morire che vivere ».	6 Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom.«
7 Nello stesso giorno avvenne che Sara figlia di Raguele, che dimorava in Rages città dei Medi, sentisse essa pure un improperio da una delle serve di suo padre.	7 Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott.
8 Essa era stata data in isposa a sette mariti, ma un demonio chiamato Asmodeo li aveva uccisi appena si erano accostati a lei.	8 Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: »Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd.
9 Or mentre essa riprendeva per una, mancanza una sua serva, questa le rispose, dicendo: « Che non si possa mai vedere da te un figlio o una figlia sulla terra, o assassina dei tuoi mariti!	9 Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.«
10 Vuoi uccidere anche me come uccidesti sette mariti? » A tali parole Sara se ne andò nella camera alta della sua casa, e per tre giorni e tre notti stette senza mangiare e senza bere,	10 Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: »Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: ‘Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát’, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.«
11 in perseverante preghiera, a supplicare con lacrime Dio, perchè la liberasse da quell'obbrobrio.	11 Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: »Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké.
12 Il terzo giorno terminò la sua preghiera benedicendo Dio,	12 És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet.
13 e disse: « Benedetto è il tuo nome, o Dio dei padri nostri, che anche nello sdegno fai misericordia, e nel tempo della tribolazione perdoni i peccati a quelli che t'invocano.	13 Add meg, hogy elhagyjam a földet és ne halljam a gyalázkodásokat.
14 A te, o Signore, rivolgo la mia faccia, in te fisso i miei occhi.	14 Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától
15 Ti prego, o Signore, o a sciogliermi dal laccio di questa ignominia, o a togliermi dalla terra.	15 és nem szennyeztem be nevemet, sem atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli leánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána, nincs testvére, sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni életemet Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem.«
16 Tu sai, o Signore, che io non ho mai desiderato disordinatamente un uomo, e ho serbata pura la mia anima da ogni concupiscenza.	16 Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt,
17 Io non ho avuto mai che fare con quelli che scherzano, nè con quelli che agiscono con leggerezza.	17 és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.
18 Se acconsentii a prender marito, fu nel tuo timore, e non per passione.
19 O io non fui degna di loro, o loro di me, e forse mi hai riservata per un altro marito.
20 Certo non è in potere dell'uomo penetrare il tuo consiglio;
21 una chiunque ti onora è sicuro che la sua vita, se passerà per la prova, sarà coronata; s'egli sarà nella tribolazione, sarà liliberato, se verrà sottoposto al castigo, potrà giungere alla tua misericordia.
22 Tu infatti non godi della nostra perdizione, e dopo la tempesta doni la calma, dopo le lacrime e i sospiri infondi la gioia.
23 Che il tuo nome, o Dio d'Israele, sia benedetto nei secoli ».
24 Le preghiere di tutti e due furono esaudite nel medesimo tempo nel cospetto della maestà del sommo Dio,
25 e fu mandato l'angelo santo del Signore, Raffaele, a guarire quei due, le preghiere dei quali erano state presentate nel medesimo tempo davanti al Signore.