Job 6

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job tomó la palabra y dijo:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 ¡Ah, si pudiera pesarse mi aflicción, si mis males se pusieran en la balanza juntos!	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Pesarían más que la arena de los mares: por eso mis razones se desmandan.	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Pues las flechas de Sadday están en mí, mi espíritu bebe su veneno, y contra mí se alinean los terrores de Dios.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 ¿Rozna el onagro junto a la hierba verde? ¿muge el buey junto al forraje?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 ¿Se come acaso lo insípido sin sal? en la clara del huevo ¿hay algún gusto?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Lo que aun tocar me repugnaba eso es ahora mi comida de enfermo.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 ¡Ojalá se realizara lo que pido, que Dios cumpliera mi esperanza,	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 que él consintiera en aplastarme, que soltara su mano y me segara!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Tendría siquiera este consuelo, exultaría de gozo en mis tormentos crueles, por no haber eludido los decretos del Santo.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 ¿Cuál es mi fuerza para que aún espere, qué fin me espera para que aguante mi alma?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 ¿Es mi fuerza la fuerza de la roca? ¿es mi carne de bronce?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 ¿No está mi apoyo en una nada? ¿no se me ha ido lejos toda ayuda?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 El que retira la compasión al prójimo abandona el temor de Sadday.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Me han defraudado mis hermanos lo mismo que un torrente, igual que el lecho de torrentes que pasan:	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 turbios van de aguas de hielo, sobre ellos se disuelve la nieve;	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 pero en tiempo de estiaje se evaporan, en cuanto hace calor se extinguen en su lecho.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Por ellos las caravanas se apartan de su ruta, en el desierto se adentran y se pierden.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Las caravanas de Temá los otean, en ellos esperan los convoyes de Sabá.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 Pero se ve corrida su confianza; al llegar junto a ellos se quedan confundidos.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Así sois ahora vosotros para mí: veis algo horrible y os amedrentáis.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 ¿He dicho acaso: «Dadme algo, haced regalos por mí de vuestros bienes;	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 arrancadme de la mano de un rival, de la mano de tiranos rescatadme?»	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Instruidme, que yo me callaré; hacedme ver en qué me he equivocado.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 ¡Qué dulces son las razones ecuánimes!, pero, ¿qué es lo que critican vuestras críticas?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 ¿Intentáis criticar sólo palabras, dichos desesperados que se lleva el viento?	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 ¡Vosotros echáis a suerte al mismo huérfano, especuláis con vuestro propio amigo!	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Y ahora, por favor, volveos a mí, que no he de mentiros a la cara.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 ¡Tornad, pues, que no haya entuerto! ¡Tornad, que está en juego mi justicia!	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 ¿Hay entuerto en mis labios? ¿no distingue mi paladar las cosas malas?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!