Psalmen 60

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Nach der Weise «Lilie des Zeugnisses». Ein Lied Davids zum Lehren,	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.
2 als er mit den Aramäern Mesopotamiens und den Aramäern von Zoba kämpfte und als Joab umkehrte und die Edomiter im Salztal schlug, zwölftausend Mann.]	2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
3 Du hast uns verworfen, o Gott, und zerschlagen. Du hast uns gezürnt. Richte uns wieder auf!	3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4 Erschüttert hast du das Land und gespalten. Heile seine Risse! Denn es kam ins Wanken.	4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
5 Du hast dein Volk hart geprüft, du gabst uns betäubenden Wein zu trinken.	5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.
6 Für alle, die dich fürchten, hast du ein Zeichen aufgestellt, zu dem sie fliehen können vor dem Bogen. [Sela]	6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7 Hilf mit deiner Rechten, erhöre uns, damit die gerettet werden, die du so sehr liebst.	7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
8 Gott hat in seinem Heiligtum gesprochen: «Ich will triumphieren, will Sichem verteilen und das Tal von Sukkot vermessen.	8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.
9 Mein ist Gilead, mein auch Manasse, Efraim ist der Helm auf meinem Haupt, Juda mein Herrscherstab.	9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,
10 Doch Moab ist mein Waschbecken, auf Edom werfe ich meinen Schuh, ich triumphiere über das Land der Philister.»	10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«
11 Wer führt mich hin zu der befestigten Stadt, wer wird mich nach Edom geleiten?	11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
12 Gott, hast denn du uns verworfen? Du ziehst ja nicht aus, o Gott, mit unseren Heeren.	12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
13 Bring uns doch Hilfe im Kampf mit dem Feind! Denn die Hilfe von Menschen ist nutzlos.	13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.
14 Mit Gott werden wir Großes vollbringen; er selbst wird unsere Feinde zertreten.