Jó 6

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Job, dixit :	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Utinam appenderentur peccata mea quibus iram merui, et calamitas quam patior, in statera !	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Quasi arena maris hæc gravior appareret ; unde et verba mea dolore sunt plena :	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 quia sagittæ Domini in me sunt, quarum indignatio ebibit spiritum meum ; et terrores Domini militant contra me.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Numquid rugiet onager cum habuerit herbam ? aut mugiet bos cum ante præsepe plenum steterit ?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 aut poterit comedi insulsum, quod non est sale conditum ? aut potest aliquis gustare quod gustatum affert mortem ?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Quæ prius nolebat tangere anima mea, nunc, præ angustia, cibi mei sunt.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Quis det ut veniat petitio mea, et quod expecto tribuat mihi Deus ?	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 et qui cœpit, ipse me conterat ; solvat manum suam, et succidat me ?	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Et hæc mihi sit consolatio, ut affligens me dolore, non parcat, nec contradicam sermonibus Sancti.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Quæ est enim fortitudo mea, ut sustineam ? aut quis finis meus, ut patienter agam ?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Nec fortitudo lapidum fortitudo mea, nec caro mea ænea est.	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Ecce non est auxilium mihi in me, et necessarii quoque mei recesserunt a me.	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Qui tollit ab amico suo misericordiam, timorem Domini derelinquit.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Fratres mei præterierunt me, sicut torrens qui raptim transit in convallibus.	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 Qui timent pruinam, irruet super eos nix.	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Tempore quo fuerint dissipati, peribunt ; et ut incaluerit, solventur de loco suo.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Involutæ sunt semitæ gressuum eorum ; ambulabunt in vacuum, et peribunt.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Considerate semitas Thema, itinera Saba, et expectate paulisper.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 Confusi sunt, quia speravi : venerunt quoque usque ad me, et pudore cooperti sunt.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Nunc venistis ; et modo videntes plagam meam, timetis.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Numquid dixi : Afferte mihi, et de substantia vestra donate mihi ?	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 vel : Liberate me de manu hostis, et de manu robustorum eruite me ?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Docete me, et ego tacebo : et si quid forte ignoravi, instruite me.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Quare detraxistis sermonibus veritatis, cum e vobis nullus sit qui possit arguere me ?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Ad increpandum tantum eloquia concinnatis, et in ventum verba profertis.	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Super pupillum irruitis, et subvertere nitimini amicum vestrum.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Verumtamen quod cœpistis explete : præbete aurem, et videte an mentiar.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Respondete, obsecro, absque contentione ; et loquentes id quod justum est, judicate.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 Et non invenietis in lingua mea iniquitatem, nec in faucibus meis stultitia personabit.	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!