Jó 15

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit :	1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Numquid sapiens respondebit quasi in ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum ?	2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
3 Arguis verbis eum qui non est æqualis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.	3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
4 Quantum in te est, evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.	4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
5 Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.	5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
6 Condemnabit te os tuum, et non ego : et labia tua respondebunt tibi.	6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
7 Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus ?	7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
8 numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit ejus sapientia ?	8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
9 Quid nosti quod ignoremus ? quid intelligis quod nesciamus ?	9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
10 Et senes et antiqui sunt in nobis, multo vetustiores quam patres tui.	10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
11 Numquid grande est ut consoletur te Deus ? sed verba tua prava hoc prohibent.	11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
12 Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans attonitos habes oculos ?	12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
13 Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo hujuscemodi sermones ?	13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
14 Quid est homo ut immaculatus sit, et ut justus appareat natus de muliere ?	14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
15 Ecce inter sanctos ejus nemo immutabilis, et cæli non sunt mundi in conspectu ejus.	15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
16 Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem ?	16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
17 Ostendam tibi : audi me : quod vidi, narrabo tibi.	17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
18 Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos :	18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
19 quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.	19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –
20 Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis ejus.	20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
21 Sonitus terroris semper in auribus illius : et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.	21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
22 Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.	22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
23 Cum se moverit ad quærendum panem, novit quod paratus sit in manu ejus tenebrarum dies.	23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
24 Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem qui præparatur ad prælium.	24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.	25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
26 Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.	26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
27 Operuit faciem ejus crassitudo, et de lateribus ejus arvina dependet.	27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
28 Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quæ in tumulos sunt redactæ.	28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia ejus, nec mittet in terra radicem suam.	29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
30 Non recedet de tenebris : ramos ejus arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.	30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
31 Non credet, frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.	31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
32 Antequam dies ejus impleantur peribit, et manus ejus arescent.	32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
33 Lædetur quasi vinea in primo flore botrus ejus, et quasi oliva projiciens florem suum.	33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
34 Congregatio enim hypocritæ sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum qui munera libenter accipiunt.	34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
35 Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus ejus præparat dolos.	35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«