Isaia 66

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Haec dicit Dominus: “ Caelum thronus meus, terra autem scabellum pedum meorum. Quae ista domus, quam aedificabitis mihi, et quis iste locus quietis meae?	1 Így szól az Úr: »Az ég az én trónusom, és a föld lábam zsámolya. Milyen ház az, melyet nekem építhetnétek, és melyik hely az én nyugvóhelyem?
2 Omnia haec manus mea fecit, et mea sunt universa ista, dicit Dominus. Ad hunc autem respiciam, ad pauperculum et contritum spiritu et trementem sermones meos.	2 Mindezeket az én kezem alkotta, így lettek mindezek – mondja az Úr. – Arra tekintek, aki szegény, aki megtört lelkű, és rettegi szavaimat.
3 Qui immolat bovem, interficit virum; qui sacrificat ovem, excerebrat canem; qui offert oblationem, idemque sanguinem suillum; qui adolet incensum, benedicit idolo. Sicut isti elegerunt vias suas, et in abominationibus suis anima eorum delectatur,	3 Aki levágja a bikát, embert is öl; aki feláldozza a juhot, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, sertésvért is áldoz; aki tömjént éget, a bálványt is áldja. Ők a maguk útjait választották, és undokságaikban gyönyörködik lelkük.
4 sic ego eligam malam sortem eorum et, quae timebant, adducam eis; quia vocavi, et non erat qui responderet, locutus sum, et non audierunt feceruntque malum in oculis meis et, quod displicet mihi, elegerunt ”.	4 Én is az ő megcsúfolásukat választom, és amitől félnek, elhozom rájuk; mert kiáltottam, de nem volt, aki válaszoljon, szóltam, de nem hallották meg; azt tették, ami rossz a szememben, és ami nem tetszik nekem, azt választották.«
5 Audite verbum Domini, qui tremitis ad verbum eius. Dixerunt fratres vestri odientes vos et abicientes vos propter nomen meum: “ Gloriam suam manifestet Dominus, ut videamus laetitiam vestram”; ipsi autem confundentur.	5 Halljátok az Úr szavát, ti, akik megremegtek szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és kitaszítanak benneteket nevemért: »Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!« De ők szégyent fognak vallani.
6 Vox clamoris de civitate, vox de templo, vox Domini reddentis retributionem inimicis suis.	6 Zúgás hangzik a városból, hang a templomból; az Úr hangja, aki megfizet, viszonzásul ellenségeinek.
7 Antequam parturiret, peperit; antequam veniret partus eius, peperit masculum.	7 Mielőtt vajúdott volna, már szült is; mielőtt a fájdalom rájött volna, fiúgyermeket hozott világra.
8 Quis audivit umquam tale? Et quis vidit huic simile? Numquid oritur terra in die una, aut parietur gens in momento? Quia parturivit, iam peperit Sion filios suos.	8 Ki hallott ilyet? Ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy országért egy napig tart a vajúdás? Vagy születik-e nemzet egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, és már meg is szülte fiait.
9 “ Numquid aperiam uterum et parere non faciam? ”, dicit Dominus. “ Aut ego, qui parere facio, uterum claudam? ”, ait Deus tuus.	9 »Vajon én, aki megnyitom a méhet, ne engedjek szülni is? – mondja az Úr. – Vagy én, aki szülni engedek, zárjam be a méhet?« – mondja a te Istened.
10 Laetamini cum Ierusalem et exsultate in ea, omnes, qui diligitis eam; gaudete cum ea gaudio, universi, qui lugebatis super eam,	10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta,
11 ut sugatis et repleamini ab ubere consolationis eius, ut mulgeatis et deliciis affluatis ex uberibus gloriae eius.	11 hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből!
12 Quia haec dicit Dominus: “ Ecce ego dirigam ad eam quasi fluvium pacem et quasi torrentem inundantem gloriam gentium. Sugetis, in ulnis portabimini, et super genua blandientur vobis.	12 Mert így szól az Úr: »Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket.
13 Quomodo si quem mater consolatur, ita ego consolabor vos; et in Ierusalem consolabimini.	13 Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást.
14 Videbitis, et gaudebit cor vestrum, et ossa vestra quasi herba germinabunt, et manifestabitur manus Domini in servis eius, et indignabitur inimicis suis.	14 Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.
15 Quia ecce Dominus in igne veniet, et quasi turbo quadrigae eius, reddere in indignatione furorem suum et increpationem suam in flamma ignis;	15 Mert íme, az Úr tűzben jön el, és mint a forgószél, olyanok szekerei; hogy viszonzásul izzásban eressze ki haragját, és fenyegetését tűz lángjában.
16 quia in igne Dominus diiudicabit et in gladio suo omnem carnem, et multiplicabuntur interfecti a Domino.	16 Mert az Úr a tűzben ítélkezik, s kardja által minden test fölött; és sokan lesznek, akiket megöl az Úr.
17 Qui sanctificantur et purificantur, ut ingrediantur in hortos post aliquem stantem in medio, qui comedunt carnem suillam et abominationem et murem, simul consumentur, dicit Dominus.	17 Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kertekben, egy középen álló mögött; akik megeszik a sertéshúst, az undokságot és az egeret, együtt megsemmisülnek, – mondja az Úr. –
18 Ego autem cognoscens opera eorum et cogitationes eorum veniam, ut congregemomnes gentes et linguas; et venient et videbunt gloriam meam.	18 De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet.
19 Et ponam in eissignum et mittam ex eis, qui salvati fuerint, ad gentes in Tharsis, Phut, Lud,Mosoch, Ros, Thubal et Iavan, ad insulas longinquas, ad eos, qui non audieruntde me et non viderunt gloriam meam, et annuntiabunt gloriam meam gentibus;	19 Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek.
20 etadducent omnes fratres vestros de cunctis gentibus oblationem Domino, in equiset in quadrigis et in lecticis et in mulis et in dromedariis, ad montem sanctummeum Ierusalem, dicit Dominus: quomodo si inferant filii Israel oblationem invase mundo in domum Domini.	20 Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába.
21 Et assumam ex eis in sacerdotes et Levitas, dicitDominus.	21 És közülük is választok papokat és levitákat, – mondja az Úr. –
22 Quia sicut caeli novi et terra nova, quae ego faciam, stabunt coram me, dicit Dominus, sic stabit semen vestrum et nomen vestrum.	22 Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt, – mondja az Úr –, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.
23 Et erit: unoquoque novilunio et quovis sabbato veniet omnis caro, ut adoret coram facie mea, dicit Dominus.	23 Ez történik majd: újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, hogy leboruljon színem előtt, – mondja az Úr. –
24 Et egredientur et videbunt cadavera virorum, qui praevaricati sunt in me; nam vermis eorum non morietur, et ignis eorum non exstinguetur, et erunt abominationi omni carni ”.	24 És amikor kimennek, látják majd azoknak az embereknek a holttestét, akik elpártoltak tőlem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, s iszonyattá lesznek minden ember számára.«