Isaia 46

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Concidit Bel, incurvavit se Nabo; fuerunt simulacra eorum bestiis et iumentis. Statuae vestrae portantur, onera lassis.	1 Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó, szobraik állatokra és barmokra kerülnek; terheiteket hordozzák, teher az a kimerült állatoknak.
2 Se incurvaverunt et conciderunt simul; non potuerunt salvare onus et ipsi in captivitatem ibunt.	2 Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen, nem tudják megmenteni a terhet, és maguk is a fogságba mennek.
3 Audite me, domus Iacob et omne residuum domus Israel, qui portamini ab utero, qui gestamini a vulva.	3 Hallgassatok rám, Jákob háza, és Izrael házának egész maradéka, ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve, akiket viszlek anyátok méhétől fogva!
4 Usque ad senectam ego ipse et usque ad canos ego portabo; et ego feci et ego feram, ego portabo et salvabo.	4 Öregségtekig én ugyanaz vagyok, és idős korotokig én hordozlak; én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, és mentelek meg.
5 Cui assimilatis me et adaequatis et comparatis me, et erimus similes?	5 Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel vethetnétek egybe? Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?
6 Qui effundunt aurum de sacculo et argentum statera ponderant, conducunt aurificem, ut faciat deum, et procidunt et adorant.	6 Akik kiöntik az aranyat az erszényből, és akik ezüstöt mérnek a mérlegen, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle, meghajolnak és leborulnak.
7 Portant illum in umeris gestantes et ponentes in loco suo; et stabit ac de loco suo non movebitur; sed et si quis clamat ad eum, non respondet; de tribulatione eius non salvabit eum.	7 Vállukra veszik, hordozzák, és leteszik a helyére, az pedig áll, nem mozdul helyéről; még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol, szorongatásából nem menti meg őt.
8 Mementote istud et confundamini; redite, praevaricatores, ad cor.	8 Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek; vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!
9 Recordamini prioris saeculi, quoniam ego sum Deus, et non est ultra Deus, nec est similis mei.	9 Emlékezzetek a korábbi dolgokra az ősidőktől fogva, mert én vagyok az Isten, és nincs más, Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!
10 Annuntians ab exordio novissimum et ab initio, quae necdum facta sunt, dicens: “ Consilium meum stabit, et omnem voluntatem meam faciam ”.	10 Hirdetem kezdettől a végső dolgokat, és régtől fogva azt, ami még nem történt meg. Így szólok: »Tervem megvalósul, és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«
11 Vocans ab oriente avem rapacem et de terra longinqua virum consilii mei; et locutus sum et adducam illud, decrevi et faciam illud.	11 Hívok napkeletről egy ragadozó madarat, messze földről egy tervemnek megfelelő férfit. Szóltam, és be is teljesítem, kigondoltam, és meg is teszem.
12 Audite me, duri corde, qui longe estis a iustitia.	12 Hallgassatok rám, keményszívűek, akik messze vagytok az igazságtól!
13 Prope feci iustitiam meam, non elongabitur; et salus mea non morabitur: et dabo in Sion salutem et Israeli gloriam meam.	13 Közel hoztam igazságomat, nincsen messze, és szabadításom nem késlekedik; szabadítást adok a Sionon, és dicsőségemet Izraelnek.