Isaia 30

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 “ Vae, filii desertores, dicitDominus, eo quod facitis consilium et non ex me, et pactum statuitis et non per spiritum meum, ut addatis peccatum super peccatum!	1 »Jaj a lázongó fiaknak – mondja az Úr –, akik tervet szőnek, mely nem tőlem való, és szövetséget kötnek, mely nem az én akaratom, hogy bűnt bűnre halmozzanak!
2 Qui ambulatis, ut descendatis in Aegyptum, et os meum non interrogastis, sperantes auxilium in fortitudine pharaonis et habentes fiduciam in umbra Aegypti.	2 Útra kelnek, hogy lemenjenek Egyiptomba, de az én számat nem kérdezik meg, hanem menedéket keresnek a fáraónál, és oltalmat Egyiptom árnyékában.
3 Et erit vobis fortitudo pharaonis in confusionem, et fiducia sub umbra Aegypti in ignominiam.	3 A fáraó menedéke azonban szégyen lesz számotokra, és gyalázat az oltalom Egyiptom árnyékában.
4 Cum fuerint enim in Tani principes tui, et nuntii tui usque ad Hanes pervenerint,	4 Mert bár Tániszba mentek küldöttei, és követei Háneszig jutottak,
5 omnes confundentur super populo, qui eis prodesse non potest; non erit in auxilium et in utilitatem sed in confusionem et opprobrium ”.	5 mind szégyent vallanak a nép miatt, mely nem használhat nekik, nem lehet segítségükre és hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.«
6 Oraculum iumentorum Nageb. In terra tribulationis et angustiae, leaenae et leonis rugientis, viperae et draconis volantis portant super umeros iumentorum divitias suas et super gibbum camelorum thesauros suos ad populum, qui eis prodesse non poterit.	6 A szorongatás és nyomorúság földjén át, ahol nőstény és hím oroszlán, vipera és szárnyas kígyó él, hiába viszik szamarak hátán gazdagságukat, és tevék púpján kincseiket a néphez, mely nem használhat.
7 Aegyptus enim frustra et vane auxiliabitur; ideo vocavi Rahab otiosam.	7 Egyiptom segítsége üres hiábavalóság; ezért nevezem őt tehetetlen Ráhábnak.
8 Nunc ingredere, scribe coram eis super buxum et in libro diligenter exara illud, et erit in posterum in testimonium usque in aeternum.	8 Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára, és egy könyvbe vésd be, hogy megmaradjon az eljövendő időre, tanúbizonyságul örökre!
9 Populus enim rebellis est, et filii mendaces, filii nolentes audire legem Domini;	9 Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak, fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására;
10 qui dicunt videntibus: “ Nolite videre ” et aspicientibus: “ Nolite aspicere nobis ea, quae recta sunt; loquimini nobis placentia, aspicite nobis illusiones.	10 akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«, és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat! Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat, lássatok csalárdságokat!
11 Recedite a via, declinate a semita, tollite a facie nostra Sanctum Israel ”.	11 Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!«
12 Propterea haec dicit Sanctus Israel: “ Pro eo quod reprobastis verbum hoc et sperastis in perversitatem et in perfidiam et innixi estis super eis,	12 Ezért így szól Izrael Szentje: »Mivel megvetettétek ezt a szót, és a hamisságban meg csalárdságban bíztok, s arra támaszkodtok,
13 propterea erit vobis iniquitas haec sicut interruptio cadens, locus tumens in muro excelso, cuius confractio subito, dum non speratur, venit improviso;	13 azért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból, és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze,
14 et comminuetur, sicut conteritur lagoena figuli, contritione absque misericordia, et non invenietur de fragmentis eius testa, in qua capiatur igniculus de incendio, aut hauriatur aqua de fovea ”.	14 és úgy összetörik, mint ahogy összetörik a fazekasok korsója, kíméletlenül összezúzva, és nem található törmelékei között egy cserépdarab, amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a gödörből.«
15 Quia haec dixit Dominus Deus, Sanctus Israel: “ In conversione et quiete salvi eritis; in silentio et in spe erit fortitudo vestra ”. Et noluistis	15 Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.« De ti nem akartátok,
16 et dixistis: “ Nequaquam, sed super equis fugiemus ”, ideo fugietis; et: “ Super veloces ascendemus ”, ideo veloces erunt, qui persequentur vos.	16 hanem így hencegtetek: »Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk!« Ezért el fogtok száguldani! »És gyors paripákra szállunk!« Csakhogy gyorsabbak lesznek üldözőitek!
17 Mille pavebunt a facie terroris unius, et a facie terroris quinque fugietis, donec relinquamini quasi malus in vertice montis et quasi signum super collem.	17 Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől, ötnek fenyegetésétől elmenekültök, míg úgy nem maradtok, mint a jelzőpózna a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.
18 Propterea exspectat Dominus, ut misereatur vestri, et ideo exaltabitur parcens vobis, quia Deus iudicii Dominus; beati omnes, qui exspectant eum.	18 Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek!
19 Nam, popule Sion, qui habitas in Ierusalem, plorans nequaquam plorabis: miserans miserebitur tui ad vocem clamoris tui; statim ut audierit, respondebit tibi.	19 Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked.
20 Et dabit vobis Dominus panem angustiae et aquam afflictionis, sed non amplius avolabit a te doctor tuus; et erunt oculi tui videntes praeceptorem tuum,	20 Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat,
21 et aures tuae audient verbum post tergum monentis: “ Haec via, ambulate in ea ”, si declinaveritis ad dexteram vel ad sinistram.	21 és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: »Ez az út, ezen járjatok!«, amikor jobbra vagy balra letérnétek.
22 Et contaminabis laminas sculptilium argentorum tuorum et vestimentum conflatilis aurei tui; disperges ea sicut immunditiam menstruatae. “ Egredere ” dices ei.	22 Akkor tisztátalannak fogod tartani faragott bálványaid ezüstbevonatát és öntött istenszobraid aranyburkolatát; szétszórod, mint undokságot: »El veled!« – mondod neki.
23 Et dabit pluviam semini tuo, quod seminaveris in terra, et panis frugum terrae erit uberrimus et pinguis; pascetur pecus tuum in die illo, agnus in pascuis spatiosis,	23 Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,
24 et boves tui et asini, qui operantur terram, commixtum migma comedent ventilatum in pala et ventilabro.	24 és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.
25 Et erunt super omnem montem excelsum et super omnem collem elevatum rivi currentium aquarum in die interfectionis multorum, cum ceciderint turres.	25 Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok.
26 Et erit lux lunae sicut lux solis, et lux solis erit septempliciter sicut lux septem dierum in die, qua alligaverit Dominus vulnus populi sui et percussuram plagae eius sanaverit.	26 Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.
27 Ecce nomen Domini venit de longinquo, ardens furor eius, et gravis eius fragor; labia eius repleta sunt indignatione, et lingua eius quasi ignis devorans.	27 Íme, az Úr neve jön messziről, lángol a haragja, és súlyos a hangja; ajka telve van bosszúsággal, és nyelve olyan, mint az emésztő tűz.
28 Spiritus eius velut torrens inundans, usque ad collum pertingens, ad cribrandas gentes in cribro funesto, et frenum dolosum in maxillis populorum.	28 Lehelete, mint az áradó patak, mely nyakig ér, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával, és tévútra vivő zabla lesz a népek száján.
29 Canticum erit vobis sicut nox sanctificatae sollemnitatis, et laetitia cordis sicut eius, qui ad sonum tibiae pergit in montem Domini, ad petram Israel.	29 Úgy énekeltek majd, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívetek örül, mint a zarándoké, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izrael Kősziklájához.
30 Et auditam faciet Dominus gloriam vocis suae et terrorem brachii sui ostendet in comminatione furoris et flamma ignis devorantis, in turbine et in imbre et in lapide grandinis.	30 Akkor az Úr hallatni fogja fenséges hangját, és karjának csapását megmutatja, dühös haraggal és emésztő tűz lángjával, záporban, zivatarban és jégverésben.
31 A voce enim Domini pavebit Assyrius virga percussus.	31 Mert az Úr hangjától megretten Asszíria, melyet bottal ver meg.
32 Et erit omnis ictus baculi percutientis, quem requiescere faciet Dominus super eum in tympanis et citharis, et in bellis agitatis expugnabit eos.	32 Fenyítő vesszejének minden csapása, melyet rámér az Úr, dobszó és citera mellett megy végbe, és harcra lendített kézzel harcol ellenük.
33 Praeparata est enim ab heri Topheth, praeparata, profunda et dilatata, in pyra eius ignis et ligna multa; flatus Domini sicut torrens sulphuris succendit eam.	33 Mert már régóta készen áll a Tófet, ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen; mélyedésében tűz és fa van bőven, az Úr lehelete, mint kénköves patak, gyújtja meg azt.