| 1 Entrato in Gerico, Gesù l’attraversava. | 1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. |
| 2 Ed ecco un uomo chiamato Zaccheo che era capo dei pubblicani e ricco. | 2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, |
| 3 Egli cercava di vedere chi era Gesù, ma non ci riusciva a causa della folla, perché era piccolo di statura. | 3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. |
| 4 Corse allora innanzi e salì sopra un sicomoro per vederlo, poiché doveva passare di là. | 4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. |
| 5 E come giunse Gesù in quel punto, guardò in su e gli disse: «Zaccheo, scendi in fretta, perché oggi devo fermarmi in casa tua». | 5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« |
| 6 Discese in fretta e lo ricevette con gioia. | 6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. |
| 7 Veduto questo, tutti mormoravano fra loro e dicevano: «È andato ad alloggiare da un peccatore». | 7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« |
| 8 Ma Zaccheo, in piedi, disse al Signore: «Ecco, la metà dei miei beni, Signore, la do ai poveri, e se ho frodato qualcuno gli restituisco il quadruplo». | 8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« |
| 9 Gesù gli disse: «Oggi in questa casa è venuta la salvezza, perché anche costui è figlio di Abramo. | 9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. |
| 10 Il Figlio dell’uomo è venuto a cercare e a salvare ciò che era perduto». | 10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.« |
| 11 Poi, stando essi in ascolto, disse ancora una parabola, perché era vicino a Gerusalemme e quelli credevano che subito dovesse apparire il regno di Dio. | 11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. |
| 12 Disse dunque: «Un uomo di nobile origine partì per un paese lontano per ricevere l'investitura del regno e poi tornare. | 12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. |
| 13 Chiamati perciò dieci suoi servi, diede loro dicci mine dicendo: “Negoziate fin tanto che io torni”. | 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’ |
| 14 Ma i suoi concittadini lo odiavano e gli mandarono dietro un’ambasceria che dicesse: “Non vogliamo che costui regni sopra di noi”. | 14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’ |
| 15 Quando fu di ritorno con l’investitura del regno. fece chiamare quei servi ai quali aveva dato il denaro per sapere quali guadagni avessero fatto. | 15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. |
| 16 Il primo si presentò e disse: “Signore, a tua mina ha fruttato dieci mine”. | 16 Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’ |
| 17 Gli disse: “Bravo, buon servitore; poiché ti moStrasti fedele nel poco, abbi potere su dieci città”. | 17 Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’ |
| 18 Venne il secondo e disse: “La tua mina, siEnore, ha prodotto cinque mine”. | 18 Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’ |
| 19 Anche a costui disse: “Tu pure, sta’ a capo di cinque Città”. | 19 Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’ |
| 20 Venne un altro e disse: “Signore, ecco la tua mina: l’ho tenuta riposta in una pezzuola | 20 Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, |
| 21 perché avevo paura di te, che sei duro: prendi ciò che non hai depositato e mieti ciò che non hai seminato”. | 21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’ |
| 22 Gli disse il padrone: “Dalla tua stessa bocca ti giudico, servo cattivo. Tu sapevi che io sono duro, che prendo ciò che non ho depositato e mieto ciò che non ho seminato; | 22 Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. |
| 23 perché, allora, non hai affidato il mio denaro alla banca? Al mio ritorno, lo avrei ritirato con l’interesse”. | 23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’ |
| 24 E agli astanti disse: “Toglietegli la mina e datela a quello che ne ha dieci!”. | 24 Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’ |
| 25 Gli dissero: “Signore, ha dieci mine!”. | 25 Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’ |
| 26 Vi dico: a chi ha sarà dato, ma a chi non ha sarà tolto anche quello che ha. | 26 Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. |
| 27 Quanto ai miei nemici, i quali non volevano che io regnassi su di loro, menateli qua e scannateli alla mia presenza». | 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’« |
| 28 E detto questo, Gesù andava innanzi, salendo a Gerusalemme. | 28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé. |
| 29 E come fu presso a Bethfage e Bethania, presso il monte detto degli Ulivi, mandò due dei suoi discepoli dicendo: | 29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát |
| 30 «Andate nel villaggio qui di fronte; entrandovi, troverete un asinello legato, sul quale nessuno ancora si è seduto: scioglietelo e conducetelo qui. | 30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. |
| 31 E se qualcuno vi domanda: “Perché lo sciogliete?”, direte così: “Il Signore ne ha bisogno”». | 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’« |
| 32 Gli inviati partirono e trovarono convegli aveva detto. | 32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik. |
| 33 E, mentre scioglievano l’asinello, i padroni dissero loro: «Perché lo sciogliete?» | 33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?« |
| 34 Essi risposero: «Perché il Signore ne ha bisogno». | 34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.« |
| 35 Poi lo menarono a Gesù, e, gettate le proprie vesti sull’asinello, vi fecero montar sopra Gesù. | 35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. |
| 36 Mentre egli procedeva, stendevano i loro mantelli sulla strada. | 36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. |
| 37 Una volta vicino alla discesa del monte degli Ulivi, tutta la folla dei discepoli, giubilante, si mise a lodare Dio a gran voce per tutti i prodigi che avevano veduto, dicendo: | 37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak. |
| 38 «Benedetto colui che viene, il re, nel nome del Signore. Pace in cielo, e gloria nel più alto dei cieli». | 38 Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!« |
| 39 E alcuni farisei che si trovavano tra la folla gli dissero: «Maestro, rimprovera i tuoi discepoli!» | 39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!« |
| 40 Ed egli rispose: «Vi dico: se essi taceranno, grideranno le pietre». | 40 Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!« |
| 41 Quando si fu avvicinato, guardando la città pianse su di essa dicendo: | 41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: |
| 42 «Ah! se avessi, in questo giorno, anche tu riconosciuto il messaggio di pace! Ma ormai è rimasto nascosto ai tuoi occhi. | 42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. |
| 43 Perché ti verranno addosso giorni in cui i tuoi nemici ti circonderanno con trincee, ti assedieranno, ti stringeranno da tutte le parti; | 43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. |
| 44 e atterreranno te e i tuoi figlioli che saranno dentro di te, e non lasceranno di te pietra su pietra, poiché non hai riconosciuto il tempo in cui sei stata visitata». | 44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.« |
| 45 Entrato poi nel tempio, si mise a scacciarne i venditori | 45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. |
| 46 dicendo loro: «Sta scritto: e sarà la mia casa una casa di preghiera; ma voi ne avete fatto una spelonca di briganti». | 46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« . |
| 47 E ogni giorno insegnava nel tempio. I capi dei sacerdoti e gli scribi cercavano di farlo perire, così pure i notabili del popolo; 48 ma non trovavano che cosa fare, perché tutto il popolo pendeva dalle sue labbra, ascoltandolo. | 47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, |
| 48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta. |
