Jó 36

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Addens quoque Eliu, hæc locutus est :	1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
2 Sustine me paululum, et indicabo tibi : adhuc enim habeo quod pro Deo loquar.	2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;
3 Repetam scientiam meam a principio, et operatorem meum probabo justum.	3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.
4 Vere enim absque mendacio sermones mei, et perfecta scientia probabitur tibi.	4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
5 Deus potentes non abjicit, cum et ipse sit potens :	5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!
6 sed non salvat impios, et judicium pauperibus tribuit.	6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
7 Non auferet a justo oculos suos : et reges in solio collocat in perpetuum, et illi eriguntur.	7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.
8 Et si fuerint in catenis, et vinciantur funibus paupertatis,	8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
9 indicabit eis opera eorum, et scelera eorum, quia violenti fuerunt.	9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
10 Revelabit quoque aurem eorum, ut corripiat : et loquetur, ut revertantur ab iniquitate.	10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
11 Si audierint et observaverint, complebunt dies suos in bono, et annos suos in gloria :	11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.
12 si autem non audierint, transibunt per gladium, et consumentur in stultitia.	12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.
13 Simulatores et callidi provocant iram Dei, neque clamabunt cum vincti fuerint.	13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
14 Morietur in tempestate anima eorum, et vita eorum inter effeminatos.	14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.
15 Eripiet de angustia sua pauperem, et revelabit in tribulatione aurem ejus.	15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.
16 Igitur salvabit te de ore angusto latissime, et non habente fundamentum subter se : requies autem mensæ tuæ erit plena pinguedine.	16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Causa tua quasi impii judicata est : causam judiciumque recipies.	17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
18 Non te ergo superet ira ut aliquem opprimas : nec multitudo donorum inclinet te.	18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
19 Depone magnitudinem tuam absque tribulatione, et omnes robustos fortitudine.	19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
20 Ne protrahas noctem, ut ascendant populi pro eis.	20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
21 Cave ne declines ad iniquitatem : hanc enim cœpisti sequi post miseriam.	21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Ecce Deus excelsus in fortitudine sua, et nullus ei similis in legislatoribus.	22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
23 Quis poterit scrutari vias ejus ? aut quis potest ei dicere : Operatus es iniquitatem ?	23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
24 Memento quod ignores opus ejus, de quo cecinerunt viri.	24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!
25 Omnes homines vident eum : unusquisque intuetur procul.	25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.
26 Ecce Deus magnus vincens scientiam nostram : numerus annorum ejus inæstimabilis.	26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.
27 Qui aufert stillas pluviæ, et effundit imbres ad instar gurgitum,	27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,
28 qui de nubibus fluunt quæ prætexunt cuncta desuper.	28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.
29 Si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum,	29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,
30 et fulgurare lumine suo desuper, cardines quoque maris operiet.	30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,
31 Per hæc enim judicat populos, et dat escas multis mortalibus.	31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.
32 In manibus abscondit lucem, et præcepit ei ut rursus adveniat.	32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
33 Annuntiat de ea amico suo, quod possessio ejus sit, et ad eam possit ascendere.	33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.