Jó 32

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Omiserunt autem tres viri isti respondere Job, eo quod justus sibi videretur.	1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
2 Et iratus indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites, de cognatione Ram : iratus est autem adversum Job, eo quod justum se esse diceret coram Deo.	2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
3 Porro adversum amicos ejus indignatus est, eo quod non invenissent responsionem rationabilem, sed tantummodo condemnassent Job.	3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
4 Igitur Eliu expectavit Job loquentem, eo quod seniores essent qui loquebantur.	4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
5 Cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.	5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
6 Respondensque Eliu filius Barachel Buzites, dixit : Junior sum tempore, vos autem antiquiores : idcirco, demisso capite, veritus sum vobis indicare meam sententiam.	6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
7 Sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur, et annorum multitudo doceret sapientiam.	7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
8 Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intelligentiam.	8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
9 Non sunt longævi sapientes, nec senes intelligunt judicium.	9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10 Ideo dicam : Audite me : ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.	10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
11 Expectavi enim sermones vestros ; audivi prudentiam vestram, donec disceptaremini sermonibus ;	11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
12 et donec putabam vos aliquid dicere, considerabam : sed, ut video, non est qui possit arguere Job, et respondere ex vobis sermonibus ejus.	12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
13 Ne forte dicatis : Invenimus sapientiam : Deus projecit eum, non homo.	13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’
14 Nihil locutus est mihi : et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.	14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
15 Extimuerunt, nec responderunt ultra, abstuleruntque a se eloquia.	15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
16 Quoniam igitur expectavi, et non sunt locuti : steterunt, nec ultra responderunt :	16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
17 respondebo et ego partem meam, et ostendam scientiam meam.	17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
18 Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus uteri mei.	18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
19 En venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.	19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
20 Loquar, et respirabo paululum : aperiam labia mea, et respondebo.	20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
21 Non accipiam personam viri, et Deum homini non æquabo.	21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
22 Nescio enim quamdiu subsistam, et si post modicum tollat me factor meus.	22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!