Scrutatio

Domenica, 28 aprile 2024 - San Luigi Maria Grignion da Montfort ( Letture di oggi)

Jó 17

font
VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Spiritus meus attenuabitur ;
dies mei breviabuntur :
et solum mihi superest sepulchrum.
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Non peccavi,
et in amaritudinibus moratur oculus meus.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Libera me, Domine, et pone me juxta te,
et cujusvis manus pugnet contra me.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Cor eorum longe fecisti a disciplina :
propterea non exaltabuntur.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Prædam pollicetur sociis,
et oculi filiorum ejus deficient.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Posuit me quasi in proverbium vulgi,
et exemplum sum coram eis.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Caligavit ab indignatione oculus meus,
et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Stupebunt justi super hoc,
et innocens contra hypocritam suscitabitur.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 Et tenebit justus viam suam,
et mundis manibus addet fortitudinem.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Igitur omnes vos convertimini, et venite,
et non inveniam in vobis ullum sapientem.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Dies mei transierunt ;
cogitationes meæ dissipatæ sunt,
torquentes cor meum.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Noctem verterunt in diem,
et rursum post tenebras spero lucem.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Si sustinuero, infernus domus mea est,
et in tenebris stravi lectulum meum.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Putredini dixi : Pater meus es ;
Mater mea, et soror mea, vermibus.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Ubi est ergo nunc præstolatio mea ?
et patientiam meam quis considerat ?
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 In profundissimum infernum descendent omnia mea :
putasne saltem ibi erit requies mihi ?		16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«