Scrutatio

Domenica, 28 aprile 2024 - San Luigi Maria Grignion da Montfort ( Letture di oggi)

Jó 13

font
VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ecce omnia hæc vidit oculus meus,
et audivit auris mea, et intellexi singula.
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 Secundum scientiam vestram et ego novi :
nec inferior vestri sum.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 Sed tamen ad Omnipotentem loquar,
et disputare cum Deo cupio :
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 prius vos ostendens fabricatores mendacii,
et cultores perversorum dogmatum.
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 Atque utinam taceretis,
ut putaremini esse sapientes.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Audite ergo correptionem meam,
et judicium labiorum meorum attendite.
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 Numquid Deus indiget vestro mendacio,
ut pro illo loquamini dolos ?
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 numquid faciem ejus accipitis,
et pro Deo judicare nitimini ?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 aut placebit ei quem celare nihil potest ?
aut decipietur, ut homo, vestris fraudulentiis ?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 Ipse vos arguet,
quoniam in abscondito faciem ejus accipitis.
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 Statim ut se commoverit, turbabit vos,
et terror ejus irruet super vos.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 Memoria vestra comparabitur cineri,
et redigentur in lutum cervices vestræ.
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Tacete paulisper, ut loquar
quodcumque mihi mens suggesserit.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Quare lacero carnes meas dentibus meis,
et animam meam porto in manibus meis ?
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 Etiam si occiderit me, in ipso sperabo :
verumtamen vias meas in conspectu ejus arguam.
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 Et ipse erit salvator meus :
non enim veniet in conspectu ejus omnis hypocrita.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Audite sermonem meum,
et ænigmata percipite auribus vestris.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Si fuero judicatus,
scio quod justus inveniar.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Quis est qui judicetur mecum ?
veniat : quare tacens consumor ?
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Duo tantum ne facias mihi,
et tunc a facie tua non abscondar :
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 manum tuam longe fac a me,
et formido tua non me terreat.
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 Voca me, et ego respondebo tibi :
aut certe loquar, et tu responde mihi.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 Quantas habeo iniquitates et peccata ?
scelera mea et delicta ostende mihi.
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 Cur faciem tuam abscondis,
et arbitraris me inimicum tuum ?
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 Contra folium, quod vento rapitur, ostendis potentiam tuam,
et stipulam siccam persequeris :
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 scribis enim contra me amaritudines,
et consumere me vis peccatis adolescentiæ meæ.
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 Posuisti in nervo pedem meum,
et observasti omnes semitas meas,
et vestigia pedum meorum considerasti :
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 qui quasi putredo consumendus sum,
et quasi vestimentum quod comeditur a tinea.		28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!