Isaia 13

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oraculum Babylonis, quod vidit Isaias filius Amos.	1 Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
2 Super montem decalvatum levate signum, exaltate vocem, levate manum, et ingrediantur portas ducum.	2 Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!
3 Ego mandavi sanctificatis meis et vocavi fortes meos ad iram meam, exsultantes in gloria mea.	3 Én adtam parancsot megszenteltjeimnek, és hívtam hőseimet haragomban, akik ujjonganak fenségemnek.
4 Vox multitudinis in montibus quasi populi ingentis, vox sonitus regnorum gentium congregatarum. Dominus exercituum recenset militiam belli;	4 Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé; királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.
5 veniunt de terra procul a termino caeli, Dominus et vasa furoris eius, ut disperdat omnem terram.	5 Jönnek messze földről, az égnek széléről, az Úr és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
6 Ululate, quia prope est dies Domini; quasi vastitas a Domino veniet.	6 Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!
7 Propter hoc omnes manus dissolventur, et omne cor hominis tabescet.	7 Ezért minden kéz lehanyatlik, és minden emberi szív elcsügged.
8 Perterrebuntur. Torsiones et dolores tenebunt eos, quasi parturiens dolebunt; unusquisque ad proximum suum stupebit: facies combustae vultus eorum.	8 Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket, mint szülő asszony, vajúdnak; egyik a másikra bámul: lángoló arc az ő arcuk.
9 Ecce dies Domini venit, crudelis et indignationis plenus et irae furorisque, ad ponendam terram in solitudinem, et peccatores eius conteret de ea.	9 Íme, az Úr napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla.
10 Quoniam stellae caeli et sidera eius non expandent lumen suum; obtenebratus est sol in ortu suo, et luna non splendebit in lumine suo.	10 Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét.
11 Et visitabo super orbem propter mala et super impios propter iniquitatem eorum; et quiescere faciam superbiam protervorum et arrogantiam fortium humiliabo.	11 Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért, és az istenteleneket bűneikért; megszüntetem a kevélyek gőgjét, és az erőszakosok büszkeségét megalázom.
12 Pretiosior erit vir auro, et homo mundo obryzo.	12 Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál.
13 Super hoc caelum turbabo, et movebitur terra de loco suo in indignatione Domini exercituum et in die irae furoris eius.	13 Ezért megrendítem az eget, és kimozdul helyéből a föld a Seregek Urának bosszúsága miatt izzó haragjának napján.
14 Et erit quasi damula fugiens et quasi ovis, et non erit qui congreget; unusquisque ad populum suum convertetur, et singuli ad terram suam fugient.	14 Akkor majd, mint űzött gazella és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze, mindenki a saját népe felé fordul, és mindenki a maga földjére menekül.
15 Omnis, qui inventus fuerit, occidetur, et omnis, qui captus fuerit, cadet in gladio;	15 Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak, és kard által esik el mindenki, akit elfognak.
16 infantes eorum allidentur in oculis eorum, diripientur domus eorum, et uxores eorum violabuntur.	16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, kirabolják házaikat, és asszonyaikat meggyalázzák.
17 Ecce ego suscitabo super eos Medos, qui argentum non quaerant nec aurum velint;	17 Íme, én felkeltem ellenük a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;
18 sed arcus pueros prosternent et fructui uteri non miserebuntur.	18 de íjaik gyermekeket terítenek le, nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, a fiakon nem könyörül szemük.
19 Et erit Babylon, splendor regnorum, inclita superbia Chaldaeorum, sicut cum subvertit Dominus Sodomam et Gomorram.	19 Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze, a káldeaiak büszke ékessége, ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.
20 Non habitabitur usque in finem et non fundabitur usque ad generationem et generationem, nec ponet ibi tentoria Arabs, nec pastores accubare facient ibi,	20 Nem laknak ott többé soha, és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre; nem üt sátrat ott az arab, és pásztorok nem deleltetnek.
21 sed accubabunt ibi bestiae, et replebunt domus eorum ululae, et habitabunt ibi struthiones, et pilosi saltabunt ibi;	21 Pusztai vadak tanyáznak ott, a házaik megtelnek baglyokkal; struccmadarak laknak majd ott, és démonok kísértenek.
22 et respondebunt ibi hyaenae in aedibus eius, et thoes in delubris voluptatis. Prope est ut veniat tempus eius, et dies eius non elongabuntur.	22 Hiénák üvöltenek kastélyaiban, és sakálok a kényelmes palotákban. Hamarosan elérkezik az ideje, és az ítélet napjai nem késlekednek.