Salmi 18

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Al corifeo. Salmo di David.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 I cieli narrano la gloria di Dio, e le opere delle sue mani annunzia il firmamento.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Un giorno getta all'altro la parola, e una notte trasmette all'altra la notizia.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Non son parole, nè discorsi, di cui non s'intenda la voce!	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 [Ma] per tutta la terra si spande il loro suono, e sino ai confini del mondo le parole loro.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Nel sole ha posto il suo padiglione, ed esso, come sposo ch'esce dal suo talamo, come un eroe, si lancia esultante a correr la sua via.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 Da un estremo del cielo è la sua partenza, e il suo termine sino all'[altro] estremo di esso, nè v' è chi si nasconde al suo calore.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 La legge del Signore è senza macchia, rifà le anime. La testimonianza del Signore è sicura, dà sapienza ai pargoletti.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 I decreti del Signore son retti, allietano il cuore. Il precetto del Signore è nitido, dà lume agli occhi.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Il timor del Signore è santo, sussiste in eterno. I giudizi del Signore son veraci, giustificati in se stessi.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Più desiderabili son dell'oroe di gran gemma preziosa, e più dolci del miele e del favo [stillante].	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Il tuo servo [n'è ammonito e] gli osserva: ad osservarli v'è ricompensa grande!	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 [Ma] i falli [propri] chi li conosce? dagli occulti a me mondami tu.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 E dalle temerità tu guarda il tuo servo: se non avran dominato su me, sarò allora senza macchia, e puroda grave delitto.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Siano accette le parole della mia boccae i sentimenti del mio cuore al tuo cospetto, sempre! O Signore, aiuto mio e mio redentore!	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.