Baruc 3

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Signore onnipotente, Dio d’Israele, un’anima nell’angoscia, uno spirito tormentato grida verso di te.	1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.
2 Ascolta, Signore, abbi pietà, perché abbiamo peccato contro di te.	2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.
3 Tu regni per sempre, noi per sempre siamo perduti.	3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?
4 Signore onnipotente, Dio d’Israele, ascolta dunque la supplica dei morti d’Israele, dei figli di coloro che hanno peccato contro di te: essi non hanno ascoltato la voce del Signore, loro Dio, e siamo stati attaccati dai mali.	4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.
5 Non ricordare le ingiustizie dei nostri padri, ma ricòrdati ora della tua potenza e del tuo nome,	5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,
6 poiché tu sei il Signore, nostro Dio, e noi ti loderemo, Signore.	6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!
7 Per questo tu hai posto il timore di te nei nostri cuori, perché invocassimo il tuo nome. E ti loderemo nel nostro esilio, perché abbiamo allontanato dal nostro cuore tutta l’ingiustizia dei nostri padri, i quali hanno peccato contro di te.	7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.
8 Eccoci ancora oggi nel nostro esilio, dove tu ci hai disperso, oggetto di obbrobrio, di maledizione e di condanna per tutte le ingiustizie dei nostri padri, che si sono ribellati al Signore, nostro Dio».	8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«
9 Ascolta, Israele, i comandamenti della vita, porgi l’orecchio per conoscere la prudenza.	9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!
10 Perché, Israele? Perché ti trovi in terra nemica e sei diventato vecchio in terra straniera?	10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?
11 Perché ti sei contaminato con i morti e sei nel numero di quelli che scendono negli inferi?	11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.
12 Tu hai abbandonato la fonte della sapienza!	12 Elhagytad a bölcsesség forrását!
13 Se tu avessi camminato nella via di Dio, avresti abitato per sempre nella pace.	13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!
14 Impara dov’è la prudenza, dov’è la forza, dov’è l’intelligenza, per comprendere anche dov’è la longevità e la vita, dov’è la luce degli occhi e la pace.	14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?
15 Ma chi ha scoperto la sua dimora, chi è penetrato nei suoi tesori?	15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?
16 Dove sono i capi delle nazioni, quelli che dominano le belve che sono sulla terra?	16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,
17 Coloro che si divertono con gli uccelli del cielo, quelli che ammassano argento e oro, in cui hanno posto fiducia gli uomini, e non c’è un limite ai loro possessi?	17 akik az ég madaraival játszanak,
18 Coloro che lavorano l’argento e lo cesellano senza rivelare il segreto dei loro lavori?	18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?
19 Sono scomparsi, sono scesi negli inferi e altri hanno preso il loro posto.	19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.
20 Generazioni più giovani hanno visto la luce e hanno abitato sopra la terra, ma non hanno conosciuto la via della sapienza,	20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,
21 non hanno compreso i suoi sentieri e non si sono occupate di essa; i loro figli si sono allontanati dalla loro via.	21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.
22 Non se n’è sentito parlare in Canaan, non si è vista in Teman.	22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.
23 I figli di Agar, che cercano la sapienza sulla terra, i mercanti di Merra e di Teman, i narratori di favole, i ricercatori dell’intelligenza non hanno conosciuto la via della sapienza, non si sono ricordati dei suoi sentieri.	23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.
24 O Israele, quanto è grande la casa di Dio, quanto è esteso il luogo del suo dominio!	24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!
25 È grande e non ha fine, è alto e non ha misura!	25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!
26 Là nacquero i famosi giganti dei tempi antichi, alti di statura, esperti nella guerra;	26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.
27 ma Dio non scelse costoro e non diede loro la via della sapienza:	27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,
28 perirono perché non ebbero saggezza, perirono per la loro indolenza.	28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.
29 Chi è salito al cielo e l’ha presa e l’ha fatta scendere dalle nubi?	29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?
30 Chi ha attraversato il mare e l’ha trovata e l’ha comprata a prezzo d’oro puro?	30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?
31 Nessuno conosce la sua via, nessuno prende a cuore il suo sentiero.	31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;
32 Ma colui che sa tutto, la conosce e l’ha scrutata con la sua intelligenza, colui che ha formato la terra per sempre e l’ha riempita di quadrupedi,	32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.
33 colui che manda la luce ed essa corre, l’ha chiamata, ed essa gli ha obbedito con tremore.	33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.
34 Le stelle hanno brillato nei loro posti di guardia e hanno gioito;	34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,
35 egli le ha chiamate ed hanno risposto: «Eccoci!», e hanno brillato di gioia per colui che le ha create.	35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.
36 Egli è il nostro Dio, e nessun altro può essere confrontato con lui.	36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.
37 Egli ha scoperto ogni via della sapienza e l’ha data a Giacobbe, suo servo, a Israele, suo amato.	37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.
38 Per questo è apparsa sulla terra e ha vissuto fra gli uomini.	38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.