Livre des Psaumes 49

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Du maître de chant. Des fils de Coré.Psaume.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Ecoutez ceci, tous les peuples, prêtez l'oreille, tous les habitants du monde,	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 gens du commun et gens de condition, riches et pauvres ensemble!	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Ma bouche énonce la sagesse, et le murmure de mon coeur, l'intelligence;	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 je tends l'oreille à quelque proverbe, je résous sur la lyre mon énigme.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Pourquoi craindre aux jours de malheur? La malice me talonne et me cerne:	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 eux se fient à leur fortune, se prévalent du surcroît de leur richesse.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Mais l'homme ne peut acheter son rachat ni payer à Dieu sa rançon:	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 il est coûteux, le rachat de son âme, et il manquera toujours	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 pour que l'homme survive et jamais ne voie la fosse.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Or, il verra mourir les sages, périr aussi le fou et l'insensé, qui laissent à d'autres leur fortune.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Leurs tombeaux sont à jamais leurs maisons, et leurs demeures d'âge en âge; et ils avaient mis leurnom sur leurs terres!	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 L'homme dans son luxe ne comprend pas, il ressemble au bétail muet.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Ainsi vont-ils, sûrs d'eux-mêmes, et finissent-ils, contents de leur sort.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Troupeau que l'on parque au shéol, la Mort les mène paître, les hommes droits domineront sureux. Au matin s'évanouit leur image, le shéol, voilà leur résidence!	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Mais Dieu rachètera mon âme des griffes du shéol, et me prendra.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Ne crains pas quand l'homme s'enrichit, quand s'accroît la gloire de sa maison.	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 A sa mort, il n'en peut rien emporter, avec lui ne descends pas sa gloire.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Son âme qu'en sa vie il bénissait -- et l'on te loue d'avoir pris soin de toi --	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 ira rejoindre la lignée de ses pères qui plus jamais ne verront la lumière.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 L'homme dans son luxe ne comprend pas, il ressemble au bétail muet.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.