Livre des Psaumes 104

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bénis Yahvé, mon âme. Yahvé, mon Dieu, tu es si grand! Vêtu de faste et d'éclat,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 drapé de lumière comme d'un manteau, tu déploies les cieux comme une tente,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 tu bâtis sur les eaux tes chambres hautes; faisant des nuées ton char, tu t'avances sur les ailes duvent;	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 tu prends les vents pour messagers, pour serviteurs un feu de flammes.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Tu poses la terre sur ses bases, inébranlable pour les siècles des siècles.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 De l'abîme tu la couvres comme d'un vêtement, sur les montagnes se tenaient les eaux.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 A ta menace, elles prennent la fuite, à la voix de ton tonnerre, elles s'échappent;	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 elles sautent les montagnes, elles descendent les vallées vers le lieu que tu leur as assigné;	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 tu mets une limite à ne pas franchir, qu'elles ne reviennent couvrir la terre.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Dans les ravins tu fais jaillir les sources, elles cheminent au milieu des montagnes;	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les onagres y calment leur soif;	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 l'oiseau des cieux séjourne près d'elles, sous la feuillée il élève la voix.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 De tes chambres hautes, tu abreuves les montagnes; la terre se rassasie du fruit de tes oeuvres;	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 tu fais croître l'herbe pour le bétail et les plantes à l'usage des humains, pour qu'ils tirent le painde la terre	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 et le vin qui réjouit le coeur de l'homme, pour que l'huile fasse luire les visages et que le painfortifie le coeur de l'homme.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 Les arbres de Yahvé se rassasient, les cèdres du Liban qu'il a plantés;	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 c'est là que nichent les passereaux, sur leur cime la cigogne a son gîte;	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 aux chamois, les hautes montagnes, aux damans, l'abri des rochers.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Il fit la lune pour marquer les temps, le soleil connaît son coucher.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Tu poses la ténèbre, c'est la nuit, toutes les bêtes des forêts s'y remuent.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 Les lionceaux rugissent après la proie et réclament à Dieu leur manger.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Quand se lève le soleil, ils se retirent et vont à leurs repaires se coucher;	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 l'homme sort pour son ouvrage, faire son travail jusqu'au soir.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Que tes oeuvres sont nombreuses, Yahvé! toutes avec sagesse tu les fis, la terre est remplie de tarichesse.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Voici la grande mer aux vastes bras, et là le remuement sans nombre des animaux petits etgrands,	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 là des navires se promènent et Léviathan que tu formas pour t'en rire.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Tous ils espèrent de toi que tu donnes en son temps leur manger;	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 tu leur donnes, eux, ils ramassent, tu ouvres la main, ils se rassasient.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Tu caches ta face, ils s'épouvantent, tu retires leur souffle, ils expirent, à leur poussière ilsretournent.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Tu envoies ton souffle, ils sont créés, tu renouvelles la face de la terre.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 A jamais soit la gloire de Yahvé, que Yahvé se réjouisse en ses oeuvres!	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 Il regarde la terre, elle tremble, il touche les montagnes, elles fument!	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Je veux chanter à Yahvé tant que je vis, je veux jouer pour mon Dieu tant que je dure.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 Puisse mon langage lui plaire, moi, j'ai ma joie en Yahvé!	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, les impies, qu'il n'en soit jamais plus! Bénis Yahvé,mon âme.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!