Psalmen 39

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Von Jedutun. Ein Psalm Davids.]	1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Ich sagte: Ich will auf meine Wege achten, damit ich nicht sündige mit meiner Zunge. Ich lege meinem Mund einen Zaum an, solange der Frevler vor mir steht.	2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«
3 So blieb ich stumm und still; ich schwieg, vom Glück verlassen, doch mein Schmerz war aufgerührt.	3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
4 Heiß wurde mir das Herz in der Brust, bei meinem Grübeln entbrannte ein Feuer; da musste ich reden:	4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
5 Herr, tu mir mein Ende kund und die Zahl meiner Tage! Lass mich erkennen, wie sehr ich vergänglich bin!	5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
6 Du machtest meine Tage nur eine Spanne lang, meine Lebenszeit ist vor dir wie ein Nichts. Ein Hauch nur ist jeder Mensch. [Sela]	6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
7 Nur wie ein Schatten geht der Mensch einher, um ein Nichts macht er Lärm. Er rafft zusammen und weiß nicht, wer es einheimst.	7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
8 Und nun, Herr, worauf soll ich hoffen? Auf dich allein will ich harren.	8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
9 Entreiß mich allen, die mir Unrecht tun, und überlass mich nicht dem Spott der Toren!	9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
10 Ich bin verstummt, ich tue den Mund nicht mehr auf. Denn so hast du es gefügt.	10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
11 Nimm deine Plage weg von mir! Unter der Wucht deiner Hand vergehe ich.	11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
12 Du strafst und züchtigst den Mann wegen seiner Schuld, du zerstörst seine Anmut wie Motten das Kleid, ein Hauch nur ist jeder Mensch. [Sela]	12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
13 Hör mein Gebet, Herr, vernimm mein Schreien, schweig nicht zu meinen Tränen! Denn ich bin nur ein Gast bei dir, ein Fremdling wie all meine Väter.	13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
14 Wende dein strafendes Auge ab von mir, sodass ich heiter blicken kann, bevor ich dahinfahre und nicht mehr da bin.	14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!