Ecclesiasticus 47

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Post hæc surrexit Nathan, propheta in diebus David.	1 Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban.
2 Et quasi adeps separatus a carne, sic David a filiis Israël.	2 Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.
3 Cum leonibus lusit quasi cum agnis, et in ursis similiter fecit sicut in agnis ovium, in juventute sua.	3 Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.
4 Numquid non occidit gigantem, et abstulit opprobrium de gente ?	4 Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot,
5 In tollendo manum, saxo fundæ dejecit exsultationem Goliæ :	5 amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,
6 nam invocavit Dominum omnipotentem, et dedit in dextera ejus tollere hominem fortem in bello, et exaltare cornu gentis suæ.	6 mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát.
7 Sic in decem millibus glorificavit eum : et laudavit eum in benedictionibus Domini, in offerendo illi coronam gloriæ :	7 Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,
8 contrivit enim inimicos undique, et extirpavit Philisthiim contrarios usque in hodiernum diem : contrivit cornu ipsorum usque in æternum.	8 és letiporta az ellenséget körös-körül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat – mind a mai napig –, és letörte szarvukat örökre.
9 In omni opere dedit confessionem Sancto, et Excelso in verbo gloriæ.	9 Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.
10 De omni corde suo laudavit Dominum : et dilexit Deum, qui fecit illum, et dedit illi contra inimicos potentiam :	10 Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben.
11 et stare fecit cantores contra altare, et in sono eorum dulces fecit modos.	11 Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.
12 Et dedit in celebrationibus decus, et ornavit tempora usque ad consummationem vitæ, ut laudarent nomen sanctum Domini, et amplificarent mane Dei sanctitatem.	12 Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.
13 Dominus purgavit peccata ipsius, et exaltavit in æternum cornu ejus : et dedit illi testamentum regni, et sedem gloriæ in Israël.	13 Az Úr megtisztította őt bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicső trónt Izraelben.
14 Post ipsum surrexit filius sensatus, et propter illum dejecit omnem potentiam inimicorum.	14 Bölcs fiú következett utána, s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.
15 Salomon imperavit in diebus pacis, cui subjecit Deus omnes hostes, ut conderet domum in nomine suo, et pararet sanctitatem in sempiternum. Quemadmodum eruditus es in juventute tua,	15 Békés időben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az ő nevének, és szentélyt készítsen örök időkre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban!
16 et impletus es, quasi flumen, sapientia, et terram retexit anima tua.	16 Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel,
17 Et replesti in comparationibus ænigmata : ad insulas longe divulgatum est nomen tuum, et dilectus es in pace tua.	17 és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt.
18 In cantilenis, et proverbiis, et comparationibus, et interpretationibus, miratæ sunt terræ :	18 Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok.
19 et in nomine Domini Dei, cui est cognomen Deus Israël.	19 Elneveztek az Úr, az Isten nevéről, akit Izrael Istenének hívnak.
20 Collegisti quasi auricalcum aurum, et ut plumbum complesti argentum :	20 Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,
21 et inclinasti femora tua mulieribus : potestatem habuisti in corpore tuo.	21 de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel,
22 Dedisti maculam in gloria tua, et profanasti semen tuum, inducere iracundiam ad liberos tuos, et incitari stultitiam tuam :	22 foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat,
23 ut faceres imperium bipartitum, et ex Ephraim imperare imperium durum.	23 mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.
24 Deus autem non derelinquet misericordiam suam : et non corrumpet, nec delebit opera sua, neque perdet a stirpe nepotes electi sui, et semen ejus qui diligit Dominum non corrumpet.	24 De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.
25 Dedit autem reliquum Jacob, et David de ipsa stirpe.	25 Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belőle. Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz, és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«, Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével, aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot. Bűneik nagyon gyarapodtak, a földjüktől nagyon messzire vitték őket, és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte őket a megtorlás, és véget nem vetett minden bűnüknek.
26 Et finem habuit Salomon cum patribus suis.
27 Et dereliquit post se de semine suo, gentis stultitiam,
28 et imminutum a prudentia, Roboam, qui avertit gentem consilio suo :
29 et Jeroboam filium Nabat, qui peccare fecit Israël, et dedit viam peccandi Ephraim : et plurima redundaverunt peccata ipsorum.
30 Valde averterunt illos a terra sua.
31 Et quæsivit omnes nequitias, usque dum perveniret ad illos defensio, et ab omnibus peccatis liberavit eos.