Jó 41

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Non quasi crudelis suscitabo eum : quis enim resistere potest vultui meo ?	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 Quis ante dedit mihi, ut reddam ei ? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Quis revelabit faciem indumenti ejus ? et in medium oris ejus quis intrabit ?	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Portas vultus ejus quis aperiet ? per gyrum dentium ejus formido.	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Una uni conjungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Sternutatio ejus splendor ignis, et oculi ejus ut palpebræ diluculi.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 De ore ejus lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 De naribus ejus procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 Halitus ejus prunas ardere facit, et flamma de ore ejus egreditur.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 In collo ejus morabitur fortitudo, et faciem ejus præcedit egestas.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Membra carnium ejus cohærentia sibi : mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Cor ejus indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Cum apprehenderit eum gladius, subsistere non poterit, neque hasta, neque thorax :	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum æs.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 Non fugabit eum vir sagittarius : in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Post eum lucebit semita : æstimabit abyssum quasi senescentem.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Non est super terram potestas quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Omne sublime videt : ipse est rex super universos filios superbiæ.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«